ÉLŐ TÁJ - visszavadított kertek, telkek, tájak
A tájat egy ország lakói közösen szövik. Az így készült abrosz nem egyszínű, és nem műszálas. Az élő táj egy olyan terítő, amely számtalan apró színes foltján minden élőlény lakomázhat.
A fajok sokféleségének (biodiverzitás) védelme kapcsán mára egyértelművé vált, hogy a táj egészségének elsődleges szerepe van. Di mi is a táj, és milyen az egészséges, élő táj?
Mi a táj?
A táj a természeti adottságok (domborzat, vízrajz, növényzet) és az emberi kultúra által létrehozott vagy átalakított területek egysége. Az ember nélküli táj maga a természet (pl. tajga), az ember által erősen átalakított terület pedig a kultúrtáj (pl. borvidék). Európa területének 80%-át az emberi tevékenység jelentősen módosította, ezért a természeti rendszerek működőképessége annak függvénye, hogy a kultúrtáj mennyi helyet hagy az ökoszosztémának.
Milyen az élő táj?
- Mozaikos, sokféle folt egymásmelletisége, ahol a foltok sokféleségét a növénytakaró különbözősége okozza.
- Az ember alkotta foltok minél kisebbek, a természetes élőhelyek minél nagyobbak
- A kulturállapotú foltok közé felhagyott, természetközeli foltok ékelődnek.
- Fajok mozgását, populációk keveredését akadályozó nyomvonalas létesítmények (utak, légvezetékek stb.) nem fragmentálják az élőhelyeket
- A nagy kiterjedésű természetes élőhelyeket vándorlásra, terjedésre alkalmas folyosók kötik össze
- Jelen van egy egészséges „rendetlenség”
Milyen a szétzilált táj?
Amit a modern, fejlett infrastrukturával és nagy népsűrűséggel rendelkező országokban tapasztalhatunk, hogy a táj szövete olyan erősen erodálódott, hogy soktényezős magyarázatok adhatóak csupán arra, hogy miért fogyatkoznak egyes fajok állományai. Ez kifejezetten igaz az agrárkörnyezetben élő fajokra.
A biodiverzitást veszélyeztető tájban
- kevés de nagy folt található
- óriási egybeművelt területek, nagy kukoricaföldek, búzaföldek, repcetáblák. Agrársivatag, ahogy szokták mondani
- a szegélyek hossza az egybeművelt nagy táblák miatt amúgy is rövid, de ráadásul a táblák szegélyét, utak mentét gondosan kezelik is – szártépőzik, gyomirtózzák
- az útmenti cserjesort rendszeresen letermelik, megszüntetve ezzel a bokorlakó madárfajok költőhelyét
- a tájat nyomvonalas létesítmények pókhálószerűen átszövik, gátolva ezzel az egyedek szabad mozgását, vándorlását, populációk érintkezését (utak, autópályák, vasút, légvezetékek, villanypásztorok stb.)
- a természetes vagy természetközeli élőhelyek közötti folyosók áldozatul esnek a területfejlesztésnek, vagy a túlzott pedantériának, így vándorlásukban élőhelyhez kötött fajok nem tudnak egyik foltból a másikig eljutni.