Első kiutazók beszámolója

2011 October 26.

Nap-naputáni összefoglaló az első magyar önkéntescsoport életéről Sharpham-ből (The UK)

Weekly Sharpham – Heti Élessonka

Összefoglaló az első hétről

A több mint félszázból négyen indultunk el 2011. szeptember 19-en 15 óra 30 perckor egy meleg nyárias hangulatú napon busszal Budapestről Londoni átszállással Sharphamba.

Na de kik? Miért? Hogyan? Minek? Egyáltalán mit is olvasok?

Négy magyar természetbarát különbségekkel és hasonlóságokkal. Név szerint Pethes Erika Karancslapujtőből, Márkus Ferenc tatai lakos, Tamás Ádám Homokmégy szülöttje es jómagam Tresó Gábor Balassagyarmatról.

A hogyan mögött két ország két alapítványát kell keresni. A hazai Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány és az angol AMBIOS közös munkájának, és a Tempus Közalapítvány EU Leonardo Projektje által finanszírozott programjának hála 4-es csoportokban összesen 20 magyar természetvédő szerezhet külföldi tapasztalatokat és fejlesztheti szakmai nyelvtudását.

Az elsők helyzete mindig nehezebb, hiszen az ismeretlenbe mennek. Mondhatjuk ezt még akkor is ha az utazás előtt egy 1 hetes remek hangulatú felkészítő tréningen vettünk részt Orosztonyban a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány központjában. Az általunk írt heti beszámolókat olvashatjátok majd itt. Kezdjük is mondjuk rögtön az elején…

2011. szeptember. 19. – Ülünk a buszon

Mint az elején is említettem egy hosszú buszos utazás elé néztünk szeptember idusának a végén, hétfőn. Hárman indultunk egy menetrendszerinti járattal Budapestről Londonba, Feri Győrben csatlakozott. Hamar Bécsben találtuk magunkat, ahol az új felszállók megtöltöttek a buszt. Az eddigi kényelmi szintünk a „hátsó ötösben” jelentősen csökkent, hosszú éjszaka elé néztünk talpalatnyi helyünkön. Nyugodt álmunkat a német rendőrség oldotta meg, amikor is kiemelte mellőlünk egy autópályás ellenőrzés során az addig ott helyet foglaló tunéziai útlevéllel rendelkező úriembert. A busz gumiabroncsának és az autópálya aszfaltjának súrlódására álomba merültünk.

2011. szeptember. 20. – Még mindig ülünk a buszon

A reggel a korán kelőket Németországban, a „hétalvókat” Belgiumban érte. Brüsszelben a felhőkarcolók közt eltölthettünk 30 percet, ez éppen elegendőnek is bizonyult egy toalett felkutatására és szakszerű használatára. A schengeni határok láthatatlanságát csak az angol-francia határ dupla ellenőrzése szakította meg, valamint szakított le rólunk egy újabb utast. Az útlevél ellenőrzésről a tenger alá vezetett az utunk. Irány a Csalagút. A busszal a vonatra, a buszból a vonatra, majd vissza a buszra és busszal le a vonatról immár angol földre. Egy gyors buszos doveri sziklanézés után irány London. A megaváros szélétől 1 óra alatt eljutottunk a Victoria Coach Station-höz. Itt rövid várakozás után találkoztunk Jackkel, a sharphami helyi főnökünkkel. Bezsúfolódtunk csomagostul egy WV Passatba és nekiindultunk újabb 4 órás utazásunknak Devon megyébe. Tompaságunkat egy útközben elfogyasztott nem tradicionális fish and chipset tompította tovább. Éjfélkor érkeztünk meg következő 12 hetünk otthonához, a Sharpham Outdoors névre keresztelt jurta táborhoz. A helyiek még ébren vártak minket egy welcome drinkkel. Hogy kik ők és hol vagyunk, arról majd holnap, mert aznap a fáradtságtól még mi sem tudtuk.

2011. szeptember. 21. – A Sharpham Birtok

Első teljes angol napunkat ismerkedéssel töltöttük, először az embereknek mutatkoztunk be újból, majd a birtokot térképeztük fel. Egy regényben a szereplők bemutatása az elején történik, vegyük sorra nem túl regényesen a sharphami szereplőket. Jack, a főnök aki terepen és irodában is egyaránt dolgozik a birtokon. Rich, a walesi „kisfőnökünk”, aki velünk lakik kint a jurtáknál egy kis faházban. Steven, önkéntes Londonból, aki matek szakot végzett és gyerekekkel való terepi munkákban szeretne tapasztalatokat szerezni. Emily, kémia szakot végzett önkéntes, aki korábbi irodai munkájából menekült ki a természetbe. Történetünk, azaz következő heteink fő brit szereplői ők lesznek. Velük együtt alkotjuk a Sharpham Outdoors csapatát. Persze nem feledkezhetünk meg az irodában dolgozó Anneről, a birtokot igazgató Chrisről vagy a magyarokat nagyon szerető lengyel takarítónőről, Johannáról sem. A Sharpham Estate, vagyis a birtok bejárása fél napos program volt, és még nem is látunk mindent, ami itt van. Az impozáns ház, a Sharpham House több alapítványnak is az otthona melyek között gyakran átfedések is vannak. Emellett turisztikai célokat is szolgál, jópénzért bárki megszállhat az ódon szobákban. Gyönyörű a hely és egyelőre az idő is az.

A délutánból megmaradt időt az EcoMinds program résztvevőivel töltöttük el, méghozzá a következő jurta alapanyagait vágtuk, háncsoltuk, reszeltük, csiszoltuk, gőzöltük, hajlítottuk. És kik is ezek az „ÖkoGondolatok”? Az élet valamilyen területén hátrányos helyzetben lévő fiatalok, középkorúak és öregek. Vannak köztük munkanélküliek, hajléktalanok, enyhén szellemi fogyatékkal élők, alkoholisták… És mi a legjobb a programban? Hogy amikor velük dolgozol a természetben, akkor nem tudod megmondani, hogy melyikük kicsoda.

2011. szeptember 22. – Így élünk mi

Csütörtökön közvetlen környezetünket tettük rendbe, a napi és heti rutin tevékenységeket ismertük meg a favágástól kezdve a hűtőláda aksijának cseréjétől a csirkék etetésén át a mosogatáson keresztül a takarításig. Délben megismertük a heti rendszerességgel végzendő madárfelmérés protokollját. Hetente apálykor és dagálykor is felírjuk a Dart folyón látott madarakat egy formanyomtatványba. Röviden: nagyszámban kanadai ludak, danka sirályok és ezüst sirályok vannak. Rendszeresen csoportokban előfordulnak kormos varjak, tőkés récék. Pár példány szürke gém, bütykös hattyú, kormorán, kis kócsag is rendszeresen látható. Ritkán dolmányos sirály, szerecsen sirály, kis vöcsök, póling is megfigyelhető. Valamint a fókák is előszeretettel úsznak fel a folyón szétnézni.

A madárfelmérés után váratlan látogatóink érkeztek, az Ambios főnöke Simon és korábbi orosztonyi angol tanárunk, Mike látogatott meg minket. És ha már erre jártak megleptek minket 20 darab kisemlős csapdával és 2 darab éjjellátó kamerával, valamint elfogyasztottunk egy elmaradhatatlan „hot cup of tee”-t.

A nap végére a legközelebbi kisváros bejárása maradt élelemszerzés céljából. Totnesben igyekeztünk a helyi valamint természetbarát termékeket előnyben részesíteni vásárlás során

2011. szeptember 23. – Labrador bay is not Canada

A hét utolsó „munkanapját” a helyi MME-vel, az RSPB-vel (Royal Soceity of Protection of Birds) közösen töltöttük Torquaytól északra egy Labrador-öböl nevű helyen. A terület legfontosabb faja a sövény sármány. Az RSPB önkénteseivel közösen vegyes csapatokban helyeztünk ki madárodúkat, gyomláltunk ki a legelő állatokra mérgező növényt és építettünk a kerítéseken való átkelést szolgáló átlépőt. A program szakmailag és nyelvtanulás szempontjából is nagyon hasznosnak bizonyult, valamint először pillanthattuk meg az óceánt J

2011. szeptember 24-25. – Szabad szombat, szabad vasárnap

Az első szabad hétvégénket Sharpham környékének felderítésével töltöttük. Szombaton a közeli kisvárost, Totnest jártuk be. A főtéren rögtön egy nagy bolhapiacba botlottunk, de meg kellett állapítanunk, hogy a magyar pénztárcának még ez is drága. Voltunk az ingyenesen látogatható templomban és nem mentünk be a pénzért látogatható kicsiny erődbe.

Vasárnap Stevennel közösen gyalogtúrára indultunk a Dart folyó mentén a legközelebbi faluba, Ashpringtonba. Utunk, volt hogy a folyón keresztül vezetett köveket átugrálva. Végül eljutottunk a Dart egy kis mellékágának a végébe, ahol egy hangulatos pub várt ránk. Élményekkel feltöltődve vártuk a következő hetet és az angol időjárást, mely eddig elkerült minket.

kép: Erika, Feri, Ádám és Steven az úgynevezett Stepping Stones-okon Ashprington mellett, Gábor az úgynevezett fényképezőgép mögött szintén Ashprington mellett, de ahhoz egy kicsit közelebb, mint a többiek

Összefoglaló a második hétről

2011. szeptember 26 – október 2. hétfőtől vasárnapig – vénasszonyok nyara

A tábori élet hétfőin a délelőtt egy rövid heti megbeszéléssel kezdődnek, majd egy órányi tábortakarításra, körletrendezésre kerül sor. Most így történt, volt mit megbeszélni és főleg rendbe rakni. Jack a fenyők alatt ültetett le bennünket, rövid balesetvédelmi oktatást tartott, ezzel kapcsolatos iratokat is az asztalon hagyott, elmondta azt is, ha barmi gondunk van, hozzá, mint program vezetőhöz forduljunk, távolétében Simon az illetékes, majd áttekintettük mit is történik majd a hét során. A megbeszélést követően Jack aktív részvételével a „körlet” kitakarításán dolgoztunk, beleértve a csirke ólat is. A déli apálykor már önállóan végeztük el a madárfelmérést a kijelölt folyószakaszon. Ádám egy színes jelölőgyűrűs ezüst sirályt (Larus argentatus) is kiszúrt ( sárga 437 ) a pihenő madarak csapatából. Délután az élve fogó kisemlős csapdákat felcsalizva, de még nem élesítve kihelyeztük a mintaterületünkre, a tábor közeli bükkös erdőbe és a borz kotorékokhoz is kitettük a rendelkezésünkre bocsátott két kamerát.

Kedden „Ecominds” mozgalomba (Environmental Volunteer Projects 100 % Nature „Mango”) szociálisan hátrányos helyzetű (állami gondozottak, intézeti neveltek), munkanélküli fiataljainak (huszonévesek) szervezett kenu túráján vettünk rész a Dart folyón. Kétszer tíz fős kenukkal eveztünk le Dartmouth irányába. Eligazítás, rövid evezési szakaszok, gyakori megállás, cukorral és fagyival motiválás, csoportvezetők személyre szóló beszélgetése a fiatalokkal. A folyó alsó szakaszán a nagyobb iszapzátonyokon már jelentős számban fordult elő a nagy póling, csigaforgató, de láttunk Ausztráliában honos fekete hattyút is. Itt láttunk először szürke fókát, ráadásul egészen közelről. Megismerkedtünk Hot Sam-mel is, ügyes kis szerkezet.

Szerdán ketté választották csoportunka, Erika és Gábor egy vidra monitoring bemutatón és megbeszélésen vett rész a Dartmoor Nemzeti Park peremén, Ádám és Feri észak devonba utaztak erdő és sövény kezelésre. Egy negyven hektáros, korábban alig kezelt erdő természetvédelmi megújítási munkájához határkijelölés előkészítésben (nyiladék vágás) vettünk részt, majd megismertük a hagyományos fonat készítéses mogyoró sövény sarjaztatás alapjait, eszközeit, személyi feltételeit és gyakorlatát. A munka a nagy megújítás jegyében telt.

Másnap egy látogató csoport és a mi munkánk kapcsolódott össze. Korai keléssel élesítettük a kisemlős csapdákat és a délelőtt során bemutattuk a látogatóknak a fogási technikát, módszert, majd közös madárfelmérést végeztünk, az érdeklődők is belekukucskálhattak a teleszkópba, elmondtuk milyen madarak kötődnek a folyó rendszeréhez. Estefele a Pymoth Egyetem „Önkéntes Vásárán” vettünk részt, installációval, szóróanyaggal. Az egyetemi hallgatók érdeklődőek voltak, bizonyos szervezeteknél eltöltött önkéntesség kredit pontokat ér számukra.”This voulteering activity can be counted towards your Plymouth Award and/or a 5 – creadit module in „Learning through volunteering”.”

Pénteken ismét Plymouth- ba utaztunk a 24 órás BIOBLITZ akcióra! Ez nem más mint különböző fajcsoportok szakértőinek gyors felmérése egy kiszemelt területen. Blitz német szó, lerohanást jelent. A várossal szembeni, félkörben visszakanyarodó, tengerbe hatoló félsziget csücskét jelölték ki a felmérés helyéül. Csapatunk a madarak és az emlősöket vizsgáló szekciót erősítette. Ádám, Gabi és Feri teljesen bejárta a célterület minden zugát, 45 madárfajt figyeltünk meg és éjszaka borzokat, házi macskát, üregi nyulat fotóztunk, amit reggel a tábor résztvevőinek is bemutattunk. Részt vettünk az éjszakai lepkéket lámpákkal vizsgáló csoportjának túráján, láttuk a halászok és búvárok munkáját és ügyes technikával (hernyótalpas járószerkezeten kis reflektoros kamera) az éjszaki tengerfenékre is leláttunk. A 24 óráig tengert figyelők (szemük a teleszkóphoz nőtt) jóvoltából láttunk palackorrú delfint, fókát is. Vénasszonyok nyara volt, sokan fürödtek, szörnyűlködésünkre, a tengerben. Éjszaka pár órát sátorban aludtunk, regisztrált részvevőként vacsorát, reggelit is szolgáltattak. BioBlitz részvételünkről a magyar zöld hírportál, a greenfo is tudósított link:

http://www.greenfo.hu/hirek/2011/10/02/magyarok-a-brit-biologiai-rohamban

http://www.greenfo.hu/hirek/2011/10/09/magyar-onkentesek-a-brit-termeszetvedelemben

Összefoglaló a harmadik hétről

Október 3. Hétfő:

A mai napunk a szombati Bioblitz miatt szünnap volt, így nyugodtan pihenhettünk a táborban. Mivel a mellékhelység környékén a patkány kérdés kezdett elharapódzni, ezért kezembe vettem az ügyet és segítségül hívtam Lég István ( közismertebb nevén légpuska) nevű barátomat, aki sajnos nem tudott érdemi előrelépést felmutatni. Napközben többnyire az irodában voltunk össznépileg, leveleket írtunk, zenét hallgattunk…Feri megfestett egy-két új állatfajt kőre, majd délután bement vásárolni Totnes-be Ben-nel, a kertésszel. Ma a délutáni madarászat sem maradt el aminek meg is lett az eredménye. Sikerült a 2 hét alatt először látni egy öreg szerecsensirályt a dankák között. Este vacsora, majd alvás 11 óra felé.

Október 4. Kedd:

Ma jurta kezelési nap volt, ami abban nyilvánult meg, hogy Gabi és én gőzborotvával algamentesítést végeztünk mindhárom jurta vásznon, Feri és Erika pedig a jurták belső rétegét permezték le impregnáló folyadékkal. Ma végre kikeltek a kiscsibék, igaz csupán 2 maradt meg belőlük. Reméljük egészségesek és szépen cseperednek majd. Délután a teljes magyar kontingens megcsinálta a szokásos madár monitoringot a Dart folyón, ami egy újabb, ezúttal egy másodéves szerecsensirályt hozott. Este közösen megvacsoráztunk, majd mindenki nyugovóra tért.

Október 5. Szerda:

Korán volt ébresztő, mivel elég messzire kellett vonattal menni. Totnes-Exeter-Barnstaple útvonalon vezetett utunk. Stuart volt a mai munkavezetőnk. Egész nap a számunkra elég vicces hangzatú Tarka folyó völgyében dolgoztunk. Délelőtt egy magyal-Rhododendron elegyes tölgyerdőben dolgoztunk, ahol a múlt héten Ferivel csináltuk a nyiladéktakarítást. Most ugyanitt a kimérés után látótávolságra egymástól kellett cölöpöket levernünk. Erika piros kabátja nagy segítségünkre volt, hiszen ha láttuk őt a nyiladékon, akkor az azt jelentette, hogy a piros-fehér jelzőkarót is látjuk, szóval még látótávolságon belül vagyunk. Délután szakadó esőben folytattuk a múlt héten megkezdett sövénykarbantartást, hedge-laying munkát. Egy idő után az esőkabát mit sem ért, de a lényeg, hogy kibírtuk és este hazaérve senki sem fázott meg. Mondjuk az itteni elit kategóriájú vonatokon ezért eléggé néztek minket az utasok, ahogy a négy ázott mocskos, saras melós leült a tiszta ülésekre…J A hazaút újra gyönyörű volt. Sokak szerint Anglia legszebb vasúti szakasza az Exeter-Totnes vonal. A tenger 10 kilométeren keresztül kíséri a síneket. Rich már várt minket a vasútállomáson Totnesben. Hazaértünk, vacsoráztunk, kicsit az irodában gépeztünk, majd eltettük magunkat másnapra.

Október 6. Csütörtök:

Ezen a napon egy kicsit lazítósra vettük a figurát. Közkívánatra elmentünk a Slapton Lay nevű rezervátumba, ami egy tenger mellett húzódó vizes élőhely, gyakorlatilag egy mesterséges tó nádszegéllyel és a tengerparti föveny. A területről érdemes tudni, hogy az élőhelyi adottságok miatt az amerikaiak itt gyakorlatoztak a D-day-re, vagyis a Normandiai partraszállásra. A német légierőnek köszönhetően több tucat ember halt meg gyakorlat közben…

Nem volt semmi kötöttség, ami szerintem mindenkinek jól esett. Mindannyian szétszéledtünk a több kilométer hosszú parton és ki-ki a maga hobbijának hódolt. Személy szerint a seewatching nevű madarászati módot űztem miután 2 színes gyűrűs heringsirályt sikerült leolvasni egy százas vegyes sirálycsapatban a parton. Mindkét madarat Angliában jelölték, innen kb. 200 km-re és az egyiket idén januárban a dél-spanyolországi Malaga mellett olvasták le! Néhány érdekesebb faj, amit a pár órás nézelődés során beszedtünk: szula, alka, fenyérfutó, parti lile, bölömbika, berki poszáta, ami itt néhány éve költő-áttelelő faj. Feri kavicsokat gyűjtött a festéshez, Gabi egész egyszerűen lement a térképről, Erika pedig kagylókat gyűjtött nyaklánckészítéshez és fotózott. Délután Rich társaságában elmentünk és ettünk egy sült krumplit ebéd gyanánt. Miután hazaértünk a megfent késekkel 2 kakast kiemeltünk a baromfiudvarból, és este remek paprikás készült belőlük!

Október 7. Péntek:

Egész nap almaszüret volt először a Walled Garden-be, majd a meredek lenti kertben. Erika az angolokkal Ashprington-ba ment almát szedni, nekem pedig különböző zöldségeket kellet szednem a konyhára. Elég hamar végeztünk, és mondanom sem kell, pár napratelezabáltuk magunkat almával. Egész nap remek, napsütéses időnk volt, öröm volt kint dolgozni.

Október 8. Szombat:

Pár napja beszéltem Balázzsal chat-en és ő javasolta, hogy mindenképpen menjünk el Berry Head nevű helyre. Amíg Feri+Erika Totnes-ben egy épületenergetikai kiállítást nézett meg a Civic Hall-ban (Eco Homes Fair), addig mi Gabival elstoppoltunk a fenti helyre, ami nagyon jó döntés volt. Az angolokról egyre jobb véleményem van. Készségesek, segítőkészek és felveszik a „csóró magyar” stoppost. Egyikük még egy 5 kilométeres kitérővel el is vitt minket a Berry Head parkolójába. Egész nap szuper időnk volt, rengeteg érdekes madarat láttunk, és a táj is csodaszép volt. Meredek sziklák, napsütés, tényleg ideális madarászhely. A halászhajókat százas sirály és szula csapatok követték, néha egy-egy kisebb alka csapat, lumma, fekete réce, üstökös kárókatona, a sziklán pedig vándorsólyom pihent.

Összeismerkedtünk egy angol madarász-fotós házaspárral, akik hazafelé elhoztak minket Paignton-ig, így csak onnan kellett stoppolnunk, de itt is szerencsénk volt és egy hölgy volt olyan rendes és felvett minket alig 10 perces gyaloglás után. Totnes-ből már gyalog tértünk haza. Este élménybeszámoló egymásnak, fotók kiértékelése, vacsora és alvás.

Október 9. Vasárnap:

Hogy őszinte legyek a mai nap mindannyiunk számára elég lazán telt. Jóformán nem voltunk sehol, csak pihentünk, Feri festett, mi meg a hazaiakkal beszélgettünk skype-on. Végre sikerült Ákossal is váltani néhány szót. Reggel lementem sirályozni a folyóra, mivel most reggel van apály. Semmi érdekeset nem láttam. Napközben volt átrepülő keresztcsőrű a farm felett. Az angolok közül senki sem töltötte a hétvégét a táborban, így magunk voltunk. Erika és Feri remek húslevest dobott össze és az almás pite is igazán jól sikerült. Kipihenten vághatunk neki a következő hétnek.

Összefoglaló a negyedik hétről

Október 10. hétfő:

A 4. hetünket is eltöltöttük itt, gyönyörű Sharpham-ben, így mostanra sikerült kialakítanunk az itteni életritmusunkat.

Erre a hétre jutott a Sharpham ház egyik legfontosabb rendezvénye, az „Apple Pressing and Autumn Festival”. Az ősz megérkezésével eljött az alma begyűjtésének ideje is. A környékbeli lakosok elhozhatják az általuk szüretelt almát, amit itt a helyszínen feldolgoznak, kipréselik a levét és juice-t készítenek belőle számukra. A friss alma lé felét hazaviszik, a másik felét itt hagyják Sharpham-ban, mintegy jótékonysági céllal, mert az itt maradt almalevet eladják a szervezők, a bevételt pedig a további feladatok megvalósítására fordítják.

Bár a rendezvény csak vasárnap került megrendezésre, a Sharpham házban az egész hét az erre való készülődés jegyében telt el. Természetesen mi is részesedtünk a munkából. A napi programunk a helyi kis gyümölcsösben kezdődött alma szüreteléssel. A kert azért különleges, mert számos különböző fajtájú alma sorakozik benne, begyűjtésüket mi is külön-külön csoportosított, név szerint megjelölt ládákba végeztük.

Ezután egy meetingre voltunk hivatalosak, ahol természetesen a rendezvény lebonyolításának fő lépéseit beszélték meg a szervezők, itt tudtuk meg, hogy a mi fő feladatunk a gyerekeknek szánt „apple olympia” nevű ügyességi, szabadtéri vetélkedő előkészítése volt. Feri a nap további részében el is kezdte gyártani a fa medálokat, Gabi és Ádám a rendszerinti madár felmérés végeztével csatlakoztak hozzá, én pedig az útbaigazító-és egyéb információhordozó táblákat tisztítottam le, festettem újra. Feri még végrehajtotta a heti nagybevásárlást.

Október 11. kedd:

A napot a tábor kitakarításával, rendbetételével kezdtük, elláttuk az állatainkat és tüzelő fát készítettünk elő. Később a műhelyben tevékenykedtünk, tovább dolgoztunk a medálokkal, kifúrtuk őket, zsinegekre fűztük, festettük, pecsételtük. Az utolsó lépés a „Sharpham Apple Day 2011” fölirat elhelyezése volt. Emellett további eszközöket szereztünk be a vetélkedőhöz, pl. oszlopokat és karókat a szlalom pályához. A napi munka után mindenki pihent egy kicsit, számítógépeztünk, közösen vacsoráztunk és beszélgettünk estig.

Október 12. szerda:

Ma a táborból már 7:15-kor el kellett indulnunk, ugyanis már délelőtt Exeter-be kellett érnünk, ahová vonattal utaztunk. Innen Stuart vitt minket tovább autójával Kennt nevű településre, ahol a barátságos házigazda, Matt várt minket a birtokán. Kerítést épített fából, ebben lehettünk segítségére. A kerítéshez a szelídgesztenye fa törzse a legmegfelelőbb, nem könnyű vele a munka, de a befektetett energia megtérül, mert ezek a kerítések nagyon ellenállóak, erősek, hosszú időt kibírnak. A kerítéshez szükséges fa előkészítése több lépésből áll pl. fakéreg lehántása, a törzs ékekkel és kalapáccsal való szétrepesztése, az oszloprönkök végének méretre és formára faragása, és végül összeillesztés főoszloppal. Fizikai munkák sora, ahol mindenki kipróbálta valamennyi lépést, és mindenkinek meg volt a kedvence a folyamatban. Szerencsére gyönyörű napsütéses, meleg idő volt, mindenki jó kedvvel dolgozott. Összesen 2 részt tudtunk építeni az erre szánt idő alatt, ami nem mondható rossz teljesítménynek. Késő délután értünk haza, s mivel fizikai munkát végeztünk, hamar lepihent mindenki.

Október 13. csütörtök:

A reggeli indulás és vonatozás Exeter-be megismétlődött, de most Simon Roper volt a napi vezetőnk, Colyford nevű település közelébe utaztunk, az Axe-folyó torkolata melletti területre, Black Hole Marsh-hoz, ami eredetileg füves legelő volt, ám egy része teljes átalakításon esett át, az Axe-folyót segítségül véve elárasztásával ökológiai szempontból fontos vizes élőhelyévé vált különböző növény- és állatfajoknak. Nagyon fontos tényező az ár-apály jelenség, az új élőhely vízbázisa ezt figyelembe véve mesterségesen szabályozott. A területhez turista ösvények, madárfigyelő tornyok, turisztikai bemutatóház is tartoznak, amelyek folyamatos fejlesztés, bővítés alatt állnak, mert az egyik fő cél, hogy az élőhely értékeit a nyilvánosság számára is láthatóvá és élvezhetővé tegyék. Itt láttunk madárfajok közül pl. piros lábú cankót és ásó ludat. A természetvédelmi kezelés részei továbbá pl. a nyérc begyűjtés, mely a védett vízi pocok fő ragadozója, illetve a denevérek védelme biztonságos odúk kihelyezésével. A területet egy szakképzett vezetővel látogattuk körbe, ami igazán hasznos volt számunkra, hiszen rengeteg információt tudtunk meg erről a különleges és szép élőhelyről. A programunkban velünk tartott Rob Nunny és Mike Cooke is.

Október 14. péntek:

Pénteken a táborban maradtunk egész nap és segítettünk a vasárnapi Apple Day előkészületeiben. Pl. előkerültek az útirány jelző táblák, amiket kihelyeztünk a megfelelő helyekre, a gyerekek játékaihoz szükséges összes felszerelés és eszköz a helyére került a kertben. Ezek főleg környezetbarát anyagokból álltak pl. fából készült állványok, szlalom karók, kender fonalak, vadgesztenye és persze alma.

Október 15. szombat:

Délelőtt Ádám és Gabi Slapton Lay-hez indultak, itt madár gyűrűzésen vettek részt, ahol az évben ez volt az utolsó ilyen esemény. Nagyon jó tapasztalatokkal térhettek vissza.

Feri és én Totnes-ben látogattuk meg a Methodist Hall-ban a havonta csak egyszer megrendezésre kerülő kézművesek vásárát. Rengeteg gyönyörű kézzel készített tárgyat láttunk, amelyek között több újrahasznosított anyagból-, illetve jótékonysági céllal készült.

Késő délután felsőbb utasításra még Feri és én két fiatal kakast vágtunk le és készítettünk elő a másnapi rendezvény kerti főzéséhez.

Október 16. vasárnap:

Elérkezett az Apple Day, megkezdődött a rendezvény. Rengetegen érkeztek Sharpham-ba, főleg kisgyermekes családok, akik elhozták az elkészítendő almát és kíváncsian várták a programokat. Mi is kivettük a részünket a munkából, Gabi és Ádám a parkolóban fogadta a vendégeket és tartott nekik útbaigazítást, illetve részt vett a gyerekek vetélkedőjének lebonyolításában, Feri mérte le a behozott alma súlyát, én pedig a kertben segítettem a tábortüzes ebédkészítésnél. Az udvarban nagyban zajlott az alma préselése, emellett helyi termelők áruiból válogathattak a látogatók, kipróbálhatták pl. a cserépedény korongozást vagy a kosárfonást. A rendezvény jótékonysági jellege mellett környezettudatos magatartás módjával is példát kívánt mutatni pl. helyben termesztett növényekből főztünk, környezetkímélő mosószereket és szappant használtunk, külön bemutatóval tartottak a kertésztek a komposzt készítéséről. Összességében sikeresnek bizonyult az idei Apple Day is. Végül segítettünk a rendrakásban, majd a szervező családdal közös vacsorával zártuk a napot.

Összefoglaló az ötödik hétről

29. nap, 2011. október 17. – The end is the Start Point

Az előző napi sikeres „Alma fesztiválnak” hála a hét elejét szabadnappal kezdtük. Az előző napi tervnek megfelelően két csoportra osztva autóstoppal készültünk meghódítani egy Start Point nevezetű helyet az óceán partján. A név egy az óceánba benyúló sziklaszirtet jelent impozáns világítótoronnyal és megfigyelésre érdemes madárvilággal. Mivel nem szerettünk volna kompeticiót a stoppolás terén funkcionális niche-ünkben, ezért időben elkülönülve indultunk útnak. Az első csoportot Ádám és Feri alkotta, majd egy óra késéssel Erika és én is elindultunk. (rendszeres olvasóink logikájukra támaszkodva kikövetkeztethették, hogy e heti beszámolónkat Gábor írta). Feriék a korábbról már jól ismert Slapton Ley irányából közelítették meg az úticélt, míg mi Erikával eddig nem járt utakra merészkedtünk és Kingsbridge városon keresztül jutottunk el Start Pointig. Egy segítőkész angol ablakos egészen a parton végigfutó remekül kiépített gyalogösvényig vitt Prawle Point közvetlen közelébe, innen egy 6 km-es túrával jutottunk el Start Pointig. Az ösvény az eddig látott legszebb tájon vitt minket végig. A hazaút is gyorsan, problémamentesen megvolt, így sikerült hamarabb hazaérkeznünk Ádáméknál 1 órával. Azaz ha a mai napról mégis győztest kéne hirdetni, akkor azt egyhangú pontozással mi nyertük volna Erikával, hiszen később indultunk hamarabb érkeztünk és még több helyen is jártunk

30. nap, 2011. október 18. – Tengerre, Magyar!

Sikeres stoppolásos élményeinket reggel egy ízletes sonkás tükörtojás mellett osztottuk meg egymással. Ezután csónakázás volt a program, méghozzá motorcsónakozás. Sajnos nem egy jachtra kell gondolni, hanem egy kis puritán farmotoros csónakra. Első napunkat a csónak irányításának a megtanulására szenteltük. De túl sokáig áldoztunk eme képesség elsajátításának az oltárán, ugyanis közben a dagály apályba váltott át és a víz kifolyt alólunk. Sikeresen fennakadtunk egy iszapzátonyon. Hála Ádám és az én önfeláldozásomnak végül megmenekültünk. Talán Ádám egy kicsivel nagyobbat áldozott, mivel ő velem ellentétben nem gumicsizmában mászott ki a folyóba, hanem mezítláb. A nap hátralevő részének legfontosabb eseménye a Feri által készített krumplistészta módszeres elfogyasztása volt.

31. nap, 2011. október 19. – Good bye, Emily – Day

Szerdán önkéntes nyílt napot (Open Volunteers Day) tartottunk, azaz bárki jöhetett egy napi munkaidőre önkénteskedni. Az ismételt alma préselésre 8 fő egynapos önkéntes jött össze, velük közösen az Alma Fesztiválról megmaradt több zsák almát válogattuk ki, mostuk meg, daráltuk össze és végül préseltünk ki 320 liter 100%-os almalevet. A napot színesítette, vagy inkább édesítette Feri, aki közben egy másik asztalnál almás pitét készített, amit közösen el is fogyasztottunk. Ez a nap volt Emily utolsó napja is a táborban, búcsú ajándékba egy Erika által készített nyakláncot és egy Feri által festett kis kócsagot adtunk neki. Cserébe egy méretes, ízletes bonbont kaptunk tőle búcsúzásul.

32. nap, 2011. október 20. – Dawlish Warren, the heaven for birds

Csütörtökön Mike-kal (őt nem kell bemutatni, mert már korábban említve volt, mint magyarországi felkészítő tanárunk) látogattuk meg az Exe folyó (nem Axe, mert olyan is van!) torkolatában található nemzetközileg védett madár rezervátumot, Dawlish Warrent. A területen jól megfér egymás mellett a vásárfia, a golf klub és 2000 csigaforgató is. A hely remek alkalmat nyújtott Ádámnak új madárfajok megfigyelésére és Ferinek új kövek gyűjtésére amikre megfestheti az újonnan látott fajokat. Erikával pedig a helyi „cheap and cheerfull” szórakozó központot teszteltük le. Kellemes nap volt, kellemes időben, kellemes helyen.

33. nap, 2011. október 21. – Labrador bay is still not Canada

A hét utolsó munkanapján ismét az RSPB (a helyi MME) önkénteseivel dolgoztunk a mar ismert Labrador – öbölben. Találkoztunk régi ismerősökkel és megismertünk újakat is. A feladat ezúttal sövény (hedgerow) ültetés volt, mely egyrészt kerítésként is szolgál, valamint a terület legfontosabb élőlénye a sövény sármány fészkelő helyeként funkcionál. A terület kezelői ügyeltek a fajgazdagságra is, többek között veresgyűrűs som, mogyoró, kökény, galagonya, mezei juhar és vadrózsa töveket ültettünk el szám szerint 300 darabot. Az idő még mindig remek, pólóban dolgoztunk az óceán parti napsütésben.

34-35. nap, 2011. október 22-23. – Polak, Wegier Dwa Bratanki

Az 5. hétvégénk a korábbiakhoz képest nyugodtabban telt, bár Ádámot a színes gyűrűs madarak iránt érzett nyughatatlansága arra késztette, hogy egyedül stoppoljon le Slapton Leybe szombaton. Közben mi Sharphamben maradtunk és az esti vacsorához készülődtünk elő. A lengyel – magyar baráti kapcsolatok ápolása érdekében meghívtuk vacsorára a lengyel takarítónőt, Johannát. Feri alkalomhoz méltó gulyás levest főzött, desszertnek Erika készített palacsintát. Mivel a tábor brit lakói távol töltötték a hétvégét, így sikerült egy igazi remek kis kelet-európai estét tartanunk itt nyugaton.

A vasárnap pihenéssel, a következő napokra való feltöltődéssel telt.

Összefoglaló a hatodik hétről

2011. október 24.- 25. hétfő és kedd

Megismerkedtünk Kelly Kettle-vel

A hét első három napján a Plymuth-i Egyetem elsős, környezet szakos hallgatói csoport bontásban, csapatépítési céllal érkeztek Shraphem-be, mi pedig részben itt segédkeztünk. Programjukban, a Dart folyón kenutúra, valamint erdei „játszóház” szerepelt. Első program elemet bárki könnyen elképzelheti, igaz elképzelhetetlenül zuhogott az eső és fújt a szembeszél (mindig szembe fúj) ezen a hétfőn. Azonban, jöhet a kérdés, mi az erdei játszóház? A fiatalokat, első egyetemistákat, arra oktatták, hogy lehet erdei kunyhót építeni, tüzet gyújtani, nyárson kenyeret pirítani. Haracska és Zsohár fiunkkal 7 -8 éves korunkban mi is ezt gyakoroltuk. Azért volt számunkra is új dolog, a kenu túra végeztével megismerkedtünk Hot Sam társával, Kelly Kettle-vel. Ez egy, a nomád táborozások során használatos, kettős falú, „belső kéményes” vízforraló edény. A mobil talapzata szél ablakokkal van ellátva, maga az edény pedig egy kémény. A talapzaton meggyújtott tüzet apró ágdarabokkal a kéményen keresztül, felülről is táplálható. Minél nagyobb a szél, annál jobban működik Kelly Kettle. Délután, rövid időre a béke jele, szivárvány tűnt fel az égen. A vacsora mindenkinek emlékezetes volt, nagy alapossággal, minden szükséges összetevővel gazdagon rakott kel. Másnap, kedden a program ugyanaz volt, esővel, estére, azonban nagyon ízletes palacsintát sütöttünk Gábor születésnapjára.

2011. október 26. szerda

Vidrák nyomában, egy garázson keresztül a nappalaiból figyeltük őket!

Észak Devonba utaztunk „Lower Bradly” térségébe, ahol több folyócska találkozik és jó vidra élőhely. Egy helyi vidra megszállott állatorvos es Simon (AMBIOS) összehangolásával a térségben hat hétig összehangolt vidra kamerázás történik. A terv szerint a vidra váltók, jelölőhelyek (tereptárgyakra elhelyezett ürülék, vizelet) mentén húsz kamerát állítanak fel, és azt vizsgálják, hogy milyen az állatok területfoglalása (fiatalok vándorlása, idős példányok terület védelme). Mi is elhelyeztük Simon 6 „hiperfire” kameráját és a terv szerint kéthetente laptoppal ellenőrizzük a kártyákat, decemberben pedig központi kiértékelés történik. Steve, az állatorvos, egy folyó menti garázst is megmutatott, ahol a zártláncú videokamerák számítógépes technikáját helyezte el (akar egy kémtörténetet látnánk), házának nappalijába is behívott és ott már élőben látja a vidrák mozgását. Több példányt egyedileg is ismer (láb sérülés, fül tépés).

2011. október 27. csütörtök – Aranyborjú

Délelőtt eső nap volt, természetvédelmi kezelési terveket tanulmányoztunk, tanultuk a szaknyelvet. Áttekintettük a novemberi várható programokat, munkákat. Délután ismét madár felmérésre indultunk, utunk a legelő mellett vitt el, a sétaúton egy frissem született jersey (apró termetű csinos tejelő tehén) borjút találtunk. Szőre, termete, akár Mózes eltévelyedett népének aranyborja. Mi is leborultunk előtte, de csak a fotózás kedvért, majd hívtuk az állatgondozót, aki ölébe karolva bevitte a kis bikaborjat az anyjához, aki feltehetően kint hagyta a legelőn az ellés után és az a mi utunkra bócorgott. A madár felmérésen örömmel vettük, hogy a nagy pólingok a folyó torkolatából feljöttek a mi mintaterületünkre is. Este krumplistészta volt, aminek a maradékát az angolok másnap kínos állagú, ízű és kinézetű levessé alakítottak. De minek, senki nem ette meg.

2011. október 28. péntek

Pelék a hátsó bejáratot használják!

Észak Devonba utaztunk, Dave (AMBIOS) ökológusa pele felméréséhez csatlakozhattunk. 50 pele odú van a minta területén, a Taingh folyó felső folyásánál, ezek ellenőrzésére került sor. Tudni kell, hogy manapság csak a mogyoróspele honos az Egyesült Királyságban (a nagy pele, itteni neve, ehető pele évszázada kipusztult). A pelék szeptemberben, októberben felhíznak (25 – 45 gramm) és ha környezeti hőmérséklet tartósan 11 fok alá hűl, alaposan kibélelt fészkükben álomra szenderülnek. Egy erdei iskola kisgyereki és tanárnőik is csatalakoztak felmérő utunkhoz, nagy örömükre szolgált a tenyérben is szundikáló pele nézegetése. A mesterséges pele odú, olyan, mint egy bejárat nélküli cinege odú, persze van azért bejárat, a fatörzs felöli, hátsó oldalon. pelék, mogyoróspelék védelmére különös hangsúlyt fektetnek. Dave egyik munkája, hogy az infrastruktúra-fejlesztési programok előtt (megbízás alapján) ellenőrzi területeket, hogy élnek e, a tervezett területen pelék, ha igen nem alakítható át a terület (hatóság nem ad engedélyt), vagy előzőleg megfelelő pótló intézkedéseket kell megvalósítani a beruházónak.

Ilyenről már hallottunk Győr környékéről.

2011. október 29. – 30. szombat vasárnap

Új időszámítás

Szombaton a csapat fiataljai Mike-t látogatták meg, Exeterbe utaztak bulizni (csak másnap tértek vissza a táborba) Feri Dartingtonba kirándult. Vasárnap (gulyásleves) főzés és pihenés volt, idő átállítás, erőgyűjtés a novemberi napokra.

Összefoglaló a hetedik hétről

(Tamás Ádám)

Október 31. Hétfő

A megbeszéltek szerint ma reggel 10:30-ra egy 2 órás kertészkedésben vettünk részt, ami abból állt, hogy Gabi meg én trágyát hordtunk az üvegházi ágyásokra, Erika meg Feri paradicsom szárat szedett ki és bent takarított. Miután ráeredt az eső, a kertész kitalálta, hogy ez a legjobb idő az üvegház külső üvegfelületének lemosására. Gabi és én nekiestünk és megcsináltuk. Feri gyakran említi (és igaza van!), hogy itt nem kizárólagosan az értelmes munka a lényeg, hanem a foglalkoztatottság, hogy ne „unatkozzunk”, hanem csináljunk valami látványos munkát… Délután megcsináltuk a madárfelmérést a Dart-on, majd kaptunk egy finom kis agymosást, hogy nem vettünk részt kellően a tegnap esti Halloween előkészületekben. Ferinek köszönhetően a konyhai mosogató dugulás el lett hárítva! Este Halloween party volt, amin mi egyszerűen saját döntésre nem vettünk részt.

November 1. Kedd

Feri:” a kakas még teljes sötétségben kétszer is kukorékolt, amit a baromfiudvarhoz közelebbi jurtákban lakók igencsak nehezményeztek…”

Reggel egy kis megbeszélés volt az irodában Jack-kel, átnéztünk pár tervet a Withy-Pool névre hallgató, a Sharpham Estate-hez tartozó kis tavacska kezelését illetően, valamint egyéb lényeges dolgokat is megtárgyaltunk. Később ellátogattunk a „nagy projekt” helyszínére is, a Lower Sharpham Barton farmra, ahol „középsúlyos” segítséggel élőket vonnak be helyi munkákba. Ma csak egy rövid látogatás volt, de az elkövetkező időkben állítólag gyakrabban fogunk itt dolgozni. Megnéztük a farm környékén lévő kaszálókat/legelőket természetvédelmi szemmel. Eléggé el vannak hanyagolva, de a következő kiutazó magyar önkéntesek, majd rendbe teszik őket. Feri és Erika hamarabb visszamentek és levágtak 2 fiatal kakast, így reményeink szerint a hajnali rendbontás és lárma valamelyest mérséklődni fog! Erika rakott krumplit készített, Feri pedig paprikás csirkét, az esti összejövetelre, amin tízen vettünk részt. Jack és kedvese beköltöztek az új lakásukba az iroda mellett és annak volt egyfajta házavató bulija.

November 2. Szerda

Ma visszatértünk a tegnapi helyszínre melózni. Feri és Gabi a sétálóút melletti terepet rakták rendbe, sövénnyíró géppel, meg gereblyékkel, mi meg Erikával a fenti kertben ágyásokat csináltunk többedmagunkkal, természetesen esőben. Elég hamar végeztünk, utána ebéd, később lementünk Gabiéknak segíteni a gallyakat összeszedni, majd elégetni. Utána visszamentünk a jurtákhoz, vacsora, fürdés, gépezés, alvás.

November 3. Csütörtök

A mai napunkat is a Lower Sharpham Barton farmon töltöttük tereprendezési munkákkal. A reggeli eső után dél felé szépen kisütött a nap és egy jót dolgoztunk. A fő munka a bálabontás volt. No de nem egy használtruha bolt készletét rendezgettük, hanem az előző évek alatt felhalmozott/ottfelejtett fóliával beborított szénabálákról szedtük le a fóliaborítást. Ilyen nagyméretű körbálából volt 20 darab. Egy traktor emelte fel őket, hogy könnyebben hozzáférjünk a több mázsás szétrohadt, befülledt bálák alatti fóliákhoz. Közben páran a tüzet rakták, mások pedig motoros fűkaszával melóztak. Egy helyre felhalmoztuk a haszontalan régi, rozsdás fém dolgokat, kerítés darabokat, de egy farmon az a szó, hogy rend egészen más dimenziókban értendő, mint egy lakásban. Tulajdonképpen A pontból átpakoltunk B pontba és ott lett rendetlenség. Mire végeztünk, annyira besötétedett, hogy elmaradt a betervezett felmérésünk.

November 4. Péntek

Ma meglepő módon nem a betervezett paignton-i program volt, hanem elmentünk Plymouth-ba, ahol Mikey-val és Steve-vel megnéztük a UK legnagyobb Aquarium-át! Feri Totnes-ig jött velünk, mert utána ment Oxford-ba vonattal egy ismerőséhez egész hétvégére. Az Aquarium remek volt, rengeteg érdekes és ritka hal és rája fajt láttunk, a tényleg igényesen bemutatott és környezetvédelmi témákat is taglaló interaktív kiállításon. Utána egy kis városnézés következett. Megnéztünk egy lebombázott templomot, amit nem építettek újjá, hanem egy körforgalom közepén maradt és körbeépült modern épületekkel. Bementünk egy Plymouth történetét is bemutató ingyenes múzeumba, ahol archeológiai, természettudományi kiállítások is voltak, valamint az emeleti részen egy nem kicsit elvont és számunkra nehezen értékelhető modern művészeti kiállítás volt. Késő délután értünk haza vonattal, majd egy kis vásárlás után az egyik pub-ba mentünk, de mivel hulla fáradtak voltunk az egész napos élménydömpingtől, ezért inkább jobbnak láttuk hazavitetni magunkat.

November 5. Szombat

Egy előre leegyeztetett madarászatra mentem hajnalban egy helyi madarásszal a Dawlish Warren rezervátumba, ahol már egyszer voltunk szétnézni. Az időjárás kedvezett nekünk, bár egy kicsit fújt a szél. Örvös galambból brutális erős vonulás volt. Aznap 16 ezer galamb húzott át a terület felett. Sikerült látni egy új fajt, az észak-amerikai álarcos récét, amit egy hete talált Lee, a helyi madarász, akivel mentem. Ma 70 fajt észleltünk, köztük olyan számunkra érdekeseket is, mint a kis sárszalonka, sarkantyús sármány vagy például a zsezse. Késő délután értem haza, ez alatt a többiek csináltak vacsorát, Erika gyöngyözött. Este lementünk gépezni, amíg a „Gazdag gyerek” és társai Bonfire-t csináltak, ami egy régi angol hagyomány, hogy ezen a napon a UK minden szegletében tűzijátékokat, rakétákat gyújtanak, meg nagy máglyákat építenek egy őrült tiszteletére, aki valamikor régen fel akarta gyújtani a parlamentet. Mi csak szolidan, de részt vettünk ezen a rendezvényen is.

November 6. Vasárnap

Gabival délelőtt 11-kor keltünk. Erika ekkor már javában fent volt Napközben hárman csináltunk egy madárfelmérést, aztán filmet néztünk és gépeztünk az irodában. Ma minimum 15 fok volt, ragyogó napsütés és szinte szélcsend. Igazi szép őszi idő, ami már régen volt. Reméljük a következő hetekre is kitart ez a számunkra eddig nagyon szerencsésen alakuló időjárás.

Összefoglaló a nyolcadik hétről

(Pethes Erika)

November 7. hétfő

Ez a hétfőnk szabadnap volt. Feri már az oxfordi vendégeskedésének végéhez ért, estére megérkezett közénk újra. Ádám korán kelt és Dawlis Warren-re utazott, ahol madarak megfigyelésével töltötte a napját. Steve, aki szintén önkéntes munkát végzett itt az elmúlt héten, most máshová készült utazni, így csomagjával begyalogolt a legközelebbi városba, Totnes-be, ahová én is vele tartottam. Ez egy nagyon nyüzsgő város, nem túl sok fiatalt látni itt, az itt élők nagy része egészen extravagáns, öltözékükben és kinézetükben is eltérőek az átlagos középkorú és idősebb emberektől, ami igen érdekes látvány. A délelőttömet tehát a városi sokadalomban nézelődve töltöttem, ahol az üzletekben már rendesen elkezdődött a karácsonyi készülődés. Gabi is tett egy rövid sétát Ashprington-ban, majd Rich-el együtt megérkeztek Totnes-be, ahol végrehajtottuk a heti nagybevásárlást.

November 8. kedd

A tábor kitakarítása után mindannyian lesétáltunk a birtokhoz tartozó, a Dart-folyó mentén található Withy-Pool-hoz. Ez a tó és a környezete már évszázadokkal ezelőtt is így lett megtervezve és küllemében is hasonlóan nézett ki, mint most, ami nagyon jó rekreációs helyszíne az itt kirándulóknak, emellett ökológiailag egy fontos vizes élőhely, „wetland area”, amely ritka és értékes itt Angliában. Elkészült egy kezelési terv arra, hogy hogyan lehetne megőrizni és még jobbá tenni a tavat és környezetét. Elsősorban a folyó és a tó között lévő zsilipet kell lezárnunk jelenlegi nyitott állapotából, így a sós víz beáramlásának hiányában megszűnik a tömeges alga jelenlét a vízben. Szintén túl domináns a nád, mely kiszorítja a többi növényfajt a területről. Nagymértékű nádirtást kell végeznünk, ám nem az összeset, hiszen a nádra is szükség van az ökológiai egység megtartásában. Ezek után az elvárások szerint kb. egy éven belül, eddig a tavat elkerülő növény-és állatfajok fogják birtokba venni a területet, növekedni fog a biodiverzitás. Főleg madarak érkezésére számítanak; a közelben még egy madárles is föl fog épülni, hogy az ide érkező vendégeknek még intenzívebb élményben lehessen részük természetbéli időtöltésük során. A tó kezelésének kezdő napja tehát ez a nap volt, szerszámokkal felszerelkezve nekiláttunk a gyalogösvény és a faplatform megtisztításának, ill. a tószéli nád gyérítésének. Nem túl veszélytelen munka, hiszen a tó szélén is mély az iszap, pallókon egyensúlyozva gyűjtöttük a nádat, közben pedig még az eső is esett. A kicsi melléktóból egy cső segítségével engedtük le a vizet, mivel nekem volt vízálló öltözetem, így ezt én hajtottam végre a vízben állva. Végül a víz lefolyt, a platform és a part tiszta lett, az összegyűjtött növényi hulladékot pedig talicskákon a komposztálóba fuvaroztuk.

November 9. szerda

Reggel Exeter-be utaztunk, ahonnan Stuart vitt minket tovább Farway közeli Gold Acre Wood nevű erdőbe dolgozni. Gyönyörű erdő volt, magas fákkal, ködös és misztikus. Egy zuzmókkal és páfrányokkal körülvett, kanyargó forrás medrét kellett ásókkal, lapátokkal megtisztítanunk. Nem volt nehéz a munka, viszont nagyon megkeserítette a napunkat az, hogy már reggel óta szakadt a hideg eső, amitől persze a „vízhatlan” nadrág és kabát sem védett meg, így bőrig áztunk. Ezt a fázós-vizes érzést csak a finom ebéd tudta feledtetni egy időre velünk, amit a közeli vadász étteremben fogyaszthattuk el. Késő délután végül a vonat is visszahozott minket Totnes-be, onnan pedig hamar a táborba jutottunk. A forró zuhanyért mindenki sorba állt, Gabi és Ádám viszont még éreztek magukban annyi energiát, hogy visszatérjenek Jack-kel Exeter-be focizni.

November 10. csütörtök

A délelőttöt a kertben töltöttük. A fiúk az egyik melléképület palából készült tetejét tisztították meg a mohától, én pedig a mellette lévő kőfalat szabadítottam ki a borostyán fogságából, illetve cserjét ritkítottam. Ebéd után lementünk a Withy Pool-hoz. Vittünk egy csónakot és tettünk pár próbálkozást a nád csónakból való és benzines fűrész használatával való megritkítására, de úgy tűnik, a fűrész helyett jobb lesz a sarló vagy kasza. Estére megérkezett hozzánk Ádám egy kedves ismerőse, Marta Katalóniából. Én különösen örültem neki, hiszen így egy pár napig volt nekem is lány csapattárasam és jurta tárasam, hiszen én itt egyedüli lány vagyok, ami persze nem rossz, de már jól esett egy kis változás, főleg, hogy Martával jól kijöttünk egymással. Magyaros vacsorával vártuk aznap este, Feri bablevest főzött, én pedig jó sok palacsintát készítettem hozzá desszertnek.

November 11. péntek

Na és hogy miért is jött Marta? Meg szeretett volna ismerni Angliából minél többet, ahogy mi is. Autót bérelt, mi pedig megszerveztük az egész Cornwall- félsziget beutazását és péntek reggel bele is vágtunk a körtúrába. Első megállónk Lizard Point nevű legdélibb szigetrész volt. Sziklás tengerpart, vad hullámok, es egy világító torony a National Trust oltalma alatt. Következő megállónk St. Michael’s Mount, a “tengerben álló” kastély, amit a szárazfölddel egy hosszú kőút köt össze, és amin csak apálykor lehet átkelni. Minket szó szerint a kőúton ért a sebes dagály, így félútról vissza kellett fordulnunk sajnos. Végső megállónk előtt útba ejtettük a Mousehole nevű kis kikötőfalut, majd végül elértük egész Anglia legnyugatibb pontját, a Land’s Endet. Újabb hatalmas sziklafalak, nagy hullámok és gyönyörű naplemente volt jutalmunk.

November 12. szombat

A reggelt azzal kezdtük, hogy újra megcsodáltuk Land’s Endet nappali fényben is, majd a Hale nevű torkolatvidéken is eltöltöttünk egy kis időt, főleg madarászással. Hosszú autózás után egy gyönyörű helyszínre érkeztünk, Tintagel-re, ami igazi turistás-kirándulós helyszín, rengeteg emberrel, gyönyörű napsütéssel, hegyes-völgyes tájjal, ahol Arthur király várának ősi romjai a fő látványosság. Az utolsó megálló erre a napra és a körtúra vége is egyben a Hartland Point nevű szigetrész volt, ahol egy újabb hófehér világító torony fényei törték meg a lemenő nap fényeit a tenger fölött. Összesen 560 kilométerrel a hátunk mögött, és sok szép élménnyel gazdagodva estére újra megérkeztünk a kis táborunkba.

November 13. vasárnap

Ha az előzőekben kissé el is fáradtunk, ma újra korán útnak indultunk, hiszen Martának meg kellett mutatnunk az általunk már jól ismert közeli helyszíneket is. Dawlis Warren- nel kezdtünk, ahol már várt ránk Ádám angliai madarász ismerőse, Lee es egy budapesti magyar fiú Exeter- ből, Barnabás. Így aztán ki sétával, ki madarászással töltötte a délelőttöt. Ezután megálltunk a Berry Head nevű szigetszélnél, aminek egy kis saját természetvédelmi látogató központja is van. A napot egy laza kis városnézéssel fejeztük be Brixham városban. Táborunkban az angol csapattársaink elkészítették nekünk a hagyományos vasárnapi fogásukat vacsorára, marhahúst többféle zöldséges körettel.

Összefoglaló a kilencedik hétről

(Márkus Ferenc)

2011. november 14 hétfő

A mai napon Simon Roper szervezésében a varázslatos szépségű, 60 éves történelmi múlttal rendelkező Exmoor Nemzeti Parkba látogattunk.

Tudni kell a brit nemzeti parkokról, hogy elsőrendű céljuk lehetőséget biztosítani a társadalom széles rétegeinek arra, hogy a természetben is lehetőséget kapjanak kikapcsolódásra, látogatásaik során élményeket szerezhessenek a természeti környezetről. Természetesen nagyon fontos az élőhelyek, védett növény és állatfajok védelme és azok bemutatása is. A brit nemzeti parkok rendszere leginkább a Balaton-felvidéki, Őrségi nemzeti parkjainkra emlékeztetnek, ahol a területnek magántulajdonosai is vannak és a nemzeti park a turizmus, fenntartható területhasználat és fejlesztések szervezőerejét jelenti.

Exmoorban a park erdészeti felügyelője volt a házigazdánk. Az általános bemutatás után olyan erdőfoltokat látogattunk meg, ahol a nagyon hagyományos faszén előállítás célú termelés (walesi kohászathoz kellett ez a tüzelőanyag) ellenére az erdőborítás évszázadok óta folyamatos, ahogy azt az erdei mikroklímára különösen érzékeny tüdő zuzmó jelenléte is mutatja. Hogy lehetséges ez? A mészkerülő kocsányos tölgyes állományokat bizonyos rotációban sarjaztatás ősi módjával hasznosították, a nemzeti park egyik erdő programja pedig azt vizsgálja, mi haszna lehet ennek a módszernek a biológiai változatosság fenntartásában, a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban. Jártunk a királynő erdejében is (szabadon látogatható, jól felszerelt tanösvénnyel van ellátva), ahol, ha nem is az égig, de 60 méterre nőnek meg a fenyők.

Este táborunkban katalán látogatónk, Márta jóvoltából mediterrán gasztronómiai kiránduláson vettünk részt! Különösen ízletes, burgonyás hagymás bő olíva olajban sütött omlettet ettünk, friss paradicsommal „kezelt” francia kenyérrel. Márta jó társunk volt.

2011. november 15 kedd

Délelőtt Rich és Feri a Sharpham Lower Barton Farm (SLBF) új, természetvédelmi farmterv készítésével foglakozott (koncepció összeállítás, célok megfogalmazása, kérdés feltevés) amibe a hét során egy- egy részfejezet erejéig Erika, Ádám és Gábor is bekapcsolódik.

Délután kísérleti nádaratást végeztünk, kidolgoztuk és kipróbáltuk a kezelésünkre bízott tavacska nádaratási technológiáját.

2011. november 16 szerda

Az SLBF területen a nyitott nap keretében a legelők közötti mezsgyéken lévő fasor „botolásán” és mogyoró sövény sarjaztatásán dolgoztunk, esőben, sárban. Bőrigázva, tetőtől talpig sárosan cipeltük a farönköket, ágakat, gallyakat, tüzeltük a haszontalan ágvégeket, csak a szürkületben fejeztük be a munkát. Este mosás, sártalanítás!

2011. november 17 csütörtök

Reggeli, porridge, magyarul tejes zabkása, egyszerűbb sós vizes változata a gruel. Ez utóbbit börtönben „szolgálják fel”, ez úgy jön ide, hogy a Dartmoor Nemzeti Park közepén egy óriási börtön működik évszázadok óta.

Szóval ezen a napon a Dartmoor Nemzeti Parkba mentünk – dolgozni. Mi volt a munkánk? Bellever Tor szoknyáján, a turistaút lábánál ismét egy agresszíven növő, igen szúrós, a legelő állatok által került növényt, az európai sünzanótot (Ulex europeus) „kezeltük”. Munkavezetőnk, a Dartmoor Pony Szövetség munkatársa, egy órai munka után felkalauzolt bennünket a Tor csúcsára és megmutatta a szabadon legelésző pónikat, a tájat. A zúgó szélben készült fotó mutatja, kedvünket nem szegi a szél, mert a nap sütött és nem esett az eső és tudjuk mindezt értékelni. A kőfalakon megnéztük a sok szép zuzmót, láttuk az ördög gyufáját is. Délután (határozott kezdeményezésünkre) ellátogattunk a nemzeti parki látogató központba, amely ott van ahol az emlegetett börtön. Nem túl barátságos falu, nem csoda hogy ide telepítették a büntető műintézményt. Éjféli lovasunk Londonba indult, amíg a Skorpió átkát néztük.

2011. november 18 péntek

Vidra lesre mentünk az Exe folyó felső folyásához. Erről a munkánkról a vezető magyar zöld hírportál külön anyagot jelentett meg: http://www.greenfo.hu/hirek/2011/11/19/nemzetkozi-vidra-felmerok-del-nyugat-angliaban

Egyik farmon, amelynek patakpartján szimatoltunk vidrák után, az ősi kelta áldozatokhoz használt, „fehér park” marhákat láthattuk. Fehér szőr, de fekete szem pigment, szutyak.

2011. november 18 szombat

Totnes, városi program. Sok érdekes, alternatív életmódú és színesen öltözött helyi lakos között lehettünk. Vacsora, csülök pékné módra.

Esti film „Benjamin Button csodálatos élete”. Érdemes megnézni. Nem véletlenül kapott ez a film három Oszkár Díjat.

2011. november 18 vasárnap

Pihenés, tollászkodás, madarászkodás, kis kirándulás a környéken. napló írás, MR1 on line, Oxigén, Sarkadi Péter erdőrezervátum blokkja, Zsoldos Árpád a vöcskökről beszél.

Összefoglaló a tizenegyedik hétről

(Tamás Ádám)

November 28. Hétfő

A 70. nap reggelén elkezdtük a kiköltözést a szívünkhöz oly közeli jurta táborból a Sharpham House West Wing-be, ahol korábban Jack lakott. Rengeteg cuccunk volt, mert az emeletes ágyakat szét kellett szedni és szinte az összes konyhai felszerelést, edényeket le kellett vinnünk. A költözködés két részletben zajlott, mert közben 10 és dél között a kertésznőnek kellett segítenünk, ezúttal ásásban (Gabi és jómagam) valamint Feri+Erika részéről pedig ágyásrendezésben. Az ebéd után folytattuk az új szállás elfoglalását, ami délután derekára már nagyjából rendben is volt.

November 29. Kedd

A tegnap esti gyöngeség és rosszullét egy jó kis megfázásban teljesedett ki bennem ma reggelre. Már éjszaka is többször arra keltem, hogy vacogok. Így reggel nem is tudtam a többiekhez csatlakozni, akik ezúttal a paignton-i Youth Park-ba, ahol az elmondások szerint szakadó esőben volt egy kisebb élőhely kezelgetés, „Willow Herb” irtás, majd a Marine Centre-t nézték meg. A betegségem nem nagyon enyhült, de mivel ma legalább 3 liter forró teát ittam meg, így bizakodással néztem az éjszakába és a holnapnak.

November 30. Szerda

Sajnos ma sem éreztem magam annyira jól, hogy egy egész napos terepi programon részt vegyek, így inkább még maradtam itthon. A többiek a Lower Sharpham Barton Farmon dolgoztak. Erika és Feri ágakat égettek, Gabi pedig egy idős hölgynek segített kőfalat építeni a jurták fölötti szakaszon. A néni közel 80 éves és többnyire egyedül épít kőfalakat önkéntes munkában.

December 1. Csütörtök

A 3 hónapja beígért gyakorlati tevékenységről szóló bizonyítvány papírmunkáit intéztük Stewart-tal. Ez csupán az előkészítése volt annak a papírnak, amit pár héten belül meg fogunk kapni. Ezzel elment a délelőttünk. Ebéd után Gabival megcsináltuk a vízimadár felmérést a Dart folyón.

December 2. Péntek

Egy újabb Dartmoor Nemzeti Park vizitre vitt el minket Jack. A nap egy olyan üléssel kezdődött, ahol egy 20 tagú bizottság bírálta el a napirenden lévő pályázatokat, amik a NP területén belüli fejlesztésekről szóltak. Mi csupán hallgatóságként vettünk részt rajta, de nagyon hasznos volt látni, hogy hogyan működik egy ilyen folyamat. Összesen 4 pályázatot mutattak be, melyből 3 beruházás elfogadásra került, egyet viszont megalapozott indokkal elutasítottak. A tárgyaláson egy helyi farmer is részt vett, aki tálalta a tervét és mivel az semmilyen kivetnivalót nem tartalmazott, így egy-két hozzászólással, megjegyzéssel kiegészítve, de elfogadta a különböző képviseletekből álló bizottság. A 45 perces ülés után egy helyi osztályvezetővel átmentünk egy kisebb terembe, ahol részletesen átvettük az idén 60 éves Dartmoor NP múltját, jelenét és jövőjét. Sok érdekes dolgot hallottunk tőle. A benti tájékoztató után megnéztük egy, a NP szélén lévő kisváros, Moretonhampstead építészeti örökségeit, belterületi fejlesztéseit és tervezett beruházások helyét, majd egy rövid bevásárlás után Simon Roper háza felé vettük az irányt, aki az AMBIOS vezetője és egy karácsonyi estebédre hívta meg a Sharpham Outdoors csapatát, velük együtt a magyar önkénteseket is. Remek kaja volt, ettünk Christmas pudding-ot, ami nagyon ízlett mindenkinek.

December 3. Szombat

Mivel hajnalban esett, így végül nem mentem ki Dawlis Warren-ba, inkább pihentem, meg kúráltam a megfázásomat. Erika és Feri bementek a totnesi vásárba, ahol Era ékszerekkel kereskedett, méghozzá sikeresen! Végül ezek a furcsa totnesi hippi népek csak rákapnak az igényes kézzel készített cuccokra?….reméljük igenJ

Gabi és jómagam délután megcsináltuk a heti 2. vízimadár felmérést, melyen egy, ez idáig a területen nem észlelt fajt sikerült megfigyelnünk, egy öreg téli ruhás viharsirályt. Feri késő délután érkezett haza, Erika pedig maradt este bulizni az ismerőseivel.

December 4. vasárnap.

Délelőtt elég későn keltünk. Egy gyors ebéd után Gabival és Matt Twiggs-szel elmentünk megnézni a kb. 2 hete talált kis hattyút Averton Gifford mellé az Avon folyóra. A madarat kb. 1 óra keresés után megtaláltuk, nagyon közelről is tudtuk fotózni, szép kis fiatal madár volt. Feri estére szokásához híven, egy remek paprikás krumplival örvendeztetett meg minket.

Összefoglaló a tizenkettedik, utolsó hétről

(Pethes Erika)

December 5. hétfő

Elérkeztünk az utolsó héthez. Hétfőn Stuart vitt minket a Dartmoor Nemzeti Park egy újabb szegletébe, ahol egy fenyőerdőt jártunk körül és gyűjtöttünk össze minél több fajt egy listába. A fajlistára a 10 éves kezelési terv keretében, az éves állapot felmérés miatt volt szükség. Számos gombát is sikerült beazonosítanunk, illetve még gyűjtöttünk is pár szép barna tinórut, amiből később gombás omlettet készítettünk. Ez a gomba egyébként az évszázadok óta létező, őserdők jelző faja is egyben. Itt Dartmoor-ban meglátogattuk, az egyik legmagasabb csúcsot, a Blackistone Thort.

December 6. kedd

Talán az egyik legszebb és legtartalmasabb napunk volt ez, mert ellátogathattunk a világhírű Eden Project helyszínére. Ez egy gigantikus öko-project, mely klimatikus viszonyok széles tárházát biztosítja a biológiai életközösségek számára egy 35 futballpályának megfelelő nagyságú területen. Az “édenkert” egy fedett park, mely két fő szárnyból áll, az egyikben trópusi növények, az esőerdő és az óceániai szigetvilág növényei kerülnek bemutatásra, a másikban pedig Dél-Afrikából, a Földközi-tenger környékéről és Kaliforniából származó növényeket telepítettek, összesen kb. 5000 fajt. Nagyon élveztük a sétát ebben a különleges környezetben, miközben rengeteg új ismeretet gyűjtöttünk és még a baobab italt is megkóstoltuk.

December 7. szerda

Ez volt az utolsó alkalom számunkra, amikor részt vehettünk a vidrák monitorozásában. Elutaztunk a Dart-folyó, Bickley település menti szakaszához és begyűjtöttük a kamera csapdákat. A „spy-garázsban „megnéztük a felvételeket, majd a vidra szakértő, Steve otthonában folytattuk a fotók és adatok vizsgálatát, meghallgathattuk hosszas eszmefuttatását a vidrákról.

December 8. csütörtök

Délelőtt Stuart hozott nekünk egy kis papír munkát, amivel el is ment az idő, aztán elmentünk bevásárolni, majd délután a farm terv készítésével foglalkoztunk, mindenki a saját témakörével. Estére remek magyaros vacsorát készítettünk, Feri csülköt pékné módra, én pedig néhány tepsi sajtos pogácsát készítettem.

December 9. péntek

Délelőtt a farmkezeléssel kapcsolatos munkánkat beszéltük meg közösen, mi és Jack. Mindenki előadta, hogy mire jutott. Ezután megcsináltuk a madár felmérést, majd pedig következett a visszacsatolás, azaz mindenki egyesével elbeszélgetett Jack-kel az itteni tapasztalatairól, a 3 hónap tanulságairól. Estére az angol csapat készített nekünk vacsorát.

December 10. szombat

Reggel bementük Totnes városba, utolsó szombati városi piacozós-nézelődős túránkra. Itt már kiteljesedett a karácsonyi hangulat, az összes bolt és az utcák is karácsonyi hangulatúra voltak dekorálva. Ádám Dawlish Warren-re ment madarászni. Gabi szintén bement Totnes-be, mert meg akart nézni egy focimeccset. Este már csak négyen voltunk a házban, mert az angolok mind elmentek. Így hát csendes pihenősen, családiasan töltöttük az estét.

December 11. vasárnap

Reggel Ádám és Gabi elutaztak Jack-kel a Black Hole Mash-hoz, ahol részt vehettek nagyobb testű madarak befogásában és gyűrűzésében. Feri és én utoljára szép nyugodtan körbejártuk a jurta tábort a domb tetején. A nap további részében mindenki a bepakolással foglalkozott, és már a hazaútra gondoltunk.

Sok új élményben lehetett részünk a 12. hét alatt, néha vegyes érzelmekkel, de alapvetően jó hangulatban, nagy lelkesedéssel folyt a munka, az itteni kis életünk. Én nagyon hálás vagyok, azért, hogy itt lehettem, hiszen új dolgokat tanultam, fejlesztettem a nyelvtudásomat és megismertem ezt az országot.

A lehető legjobbakat kívánom az összes soron következő kiutazó társamnak, tapasztaljatok és tanuljatok sokat, érezzétek nagyon jól magatokat itt, Angliában!

[Show as slideshow]