Izlandi tanulmányút 2015

Pályázati kiírás

A pályáztatás menete, a kiválasztás szempontjai és értékelése, a pályázók visszajelzései

 

A 2015. április 02-15 között zajló tanulmányút résztvevői:
Horváth Janka, Koltai Tamás, Major Borbála, Miókovics Eszter, Orosz Márton, Patkó László 

Az útról kisfilm is készült:  

 

Az egyéni szakmai naplók itt olvashatóak:

Horváth Janka, Patkó László, Orosz Márton, Major Borbála, Miókovics Eszter, Koltai Tamás

 

NAPLÓ 

1. nap, 2015.04.02.
Budapest-Edinburgh-Reykjavík. Érkezés a tűz és jég birodalmába!

Az utazás nagyon hosszú volt, de túléltük. A reptéren minket fogadó SEEDS önkéntesek meglepően voltak felöltözve (havaseső és szél mellett): tornacipő, kis blézer, nem túl vastag és bokáig se érő nadrág. Mi nagykabát, sapka, kesztyűben óvakodtunk ki a terminálból. Kicsit mozgáshiányosak vagyunk. A szállásunk egy nagyon jó önkéntes szállás, mindennel felszerelve, amire az átutazó és hosszútávon itt dolgozó önkénteseknek csak szüksége lehet! A hűtőben a helyi joghurt-különlegesség várt minket: a Skyr. Ez egy nagyon sűrű, nagyon zsíros, tejfölös doboznyi kiszerelésű joghurt. Tömény és finom, leginkább a krémtúróhoz lehetne hasonlítani. Érthető, hogy ezekhez a körülményekhez jól jön a tartalék… Sonja és a fogadó önkéntesek nagyon kedvesek; este brokkoli levessel vártak minket.



 

2. nap, 2015.04.03.
Táborvezetők a legészakibb, legkisebb és legszürkébb fővárosban

Ma táborvezetői képzést kaptunk, ahol itteni koordinátorunk, Sonja vezetett be minket a táboroztatás rejtelmeibe. Aznapi előadónk hosszú évek óta szervez programokat, táborokat, work camp-eket fiatal felnőttek/tinédzserek számára. Az elméleti szintű tudásátadás helyett, elsősorban saját bőrünkön tapasztaltuk meg a jó vezetői attitűd alapvetéseit. A táborvezető legfontosabb feladata, hogy biztonságos, befogadó és elfogadó légkört alakítson ki a csoport tagjai között. Ezt főként saját megnyilvánulásaival, viselkedésével, összességében példamutatással képes elérni. A keretek, normák lefektetését követően a csapatvezető közösséget, csapatot próbál kovácsolni „a keze alá került” maroknyi emberből. Hogyan? Kezdésként egyszerűbb labdajátékok nevekkel, kedvenc filmekkel, ételekkel, ahol felszínesen ugyan, de körvonalazódni kezd bennünk a leendő csapattagjaink személyisége. A közös bénázás, a „mindenki zavarban van” hangulat rengeteg vicces pillanatot, felszabadult nevetgélést eredményez. Ezt követően a mélyebb, komolyabb ismerkedős játékokkal folytatódik a közös élmények sora: megtudjuk, hogy kit, mi foglalkoztat igazán az életben; hogy kinek, mi/ki a nagy szerelme; hogy kit, mi hozott ide stb. Majd szinte észrevétlenül áttérünk a szakmaibb, táborral kapcsolatos kérdések, kétségek, megvitatására. Az ezzel foglalkozó játékkal a táborvezető támpontokat ad ahhoz, hogy megtaláljuk helyünket ebben az új élethelyzetben:

    Milyen tudással érkeztünk?
    Milyen elvárásokat támasztunk a táborral és önmagunkkal szemben?
    Milyen félelmeink vannak?

Mire magunkhoz térünk, már egy közösség tagjaként tekintünk magunkra, és serényen főzünk, takarítunk, lubickolunk az új élmények tengerében újdonsült, kis átmeneti családunkkal. Este egy kisebb sétát tettünk a belvárosban, főleg a kikötő környékén. Láttunk énekes hattyút csapatostul egy kis tóban a város közepén, meg pehely-, kontyos- és tőkésrécéket, hollókat, kis bukót, szőlőrigót és seregélyt. Tele a város szobrokkal, nagy a művészélet. Életünk legdrágább sörét ittuk meg este a közös beszélgetés során egy kis pubban, ami egyébként helyi viszonyok között olcsó hely.
 

 


3. nap, 2015.04.04.
Milyen a jó vezető? Kipihent! Irány a Laug… Lagur… Laugards… eh, fürdő!

Érezni a két órás időeltolódást. Kicsit fáradtabb ma a társaság. Ki vagyunk már éhezve a gyakorlati tapasztalatokra, másfél nap elmélet után. Egy rövid TED-es prezentáció jól összefoglalta a jó vezető kompetenciáit. Erre alapozva folyt tovább a diskurzus. Levezetésként Sonja megismertetett minket még néhány érdekes játékkal, amelyeket hasznosíthatunk a táborokban.

A szakmai programok után közös térképnézéssel lőttük be azokat a látnivalókat, ahova a délutáni szabadprogram keretében érdemes ellátogatni, mint a botanikus kert, a látogatható múzeumok, legjobb partrészek és az izlandi parlament. Végül úgy döntöttünk, hogy a Saga Múzeumot nézzük meg. Miután gyenge viking utánzatoknak öltöztünk, elindultunk a Laugardarslaug nevű termálfürdőbe. Mindössze 650 koronáért megvettük a belépőkarkötőnket és a nap fáradalmait a fürdőben pihentük ki.


4. nap, 2015.04.05.
Sirályhojszák, vízesések, fekete part. Irány a déli partvidék!

A szabadnapunk Húsvét vasárnapjára esett. Opcionális volt a díj ellenében szervezett déli partvidéket érintő túrán a részvétel, de a teljes csapat befizetett rá. A hosszú távú önkéntesek vittek minket, több más önkéntessel az egész napos programra. Nagy tanulságot kaptunk: ez egy jól bejáratott rendszer, amivel többletbevételre tehet szert a SEEDS és jól is működik, ahogy a vezetőnk elbeszéléséből leszűrhettük. Mindkét kisbusz tele volt. Minden fekete, fehér vagy barnás-zöld a tájban, olyan ártatlanul magányosnak tűnik a vidék, de ha letér az ember a kijelölt ösvényekről, rövid úton nyakát töri. Nagyon komoly idegenforgalmat bonyolít Izland: évi 1 millió turista keresi fel a
szigetet. Ami nem volt a vízesések környékén védett területnek kijelölve és körbekerítve, ott mindent széttapostak a látogatók, a növényzet teljesen megsemmisült. Hatalmas az erózió és a károsodás a növénytakaróban.



Első megállónk egyébként a sirályhojszák és csigaforgatók által megszállt Skógafoss vízesés volt, amelyet a híres-hírhedt Eyjafjallajökull és Myrdarsjökull gleccserek táplálnak. Ezután következett Vík feketeköves tengerpartja, itt úgy éreztük, mintha más bolygón lettünk volna. A part fekete, a hullámok fehérek voltak. Visszafele megálltunk egy tipikus fűtetős öreg romháznál. Ez a tetőborítás nagyon jellegzetes volt a régi idők izlandi házaira.

Utolsó állomásunk a Seljalandsfoss „vízeséscsomag” volt, itt az egy nagy vízesés mellett, több kisebbet is láttunk. A Glújfrabúi nevű zuhatag ugyanezen a helyszínen volt, de elbújt egy sziklahasadék mögé.  A Troll-kanyonon (Tröllagil) átcsorgó vízesés elementáris erővel zubogott azokra, akik a közelébe merészkedtek. Nagy élmény egy ennyire más tájat megtapasztalni, és látni, hogyan képesek élni a természet adta lehetőségeikkel.


5. nap, 2015.04.06.
Előadás az IFAW-nál, véleménygyűjtés

A mai napon az IFAW (International Fund for Animal Welfare) munkásságával ismerkedtünk. Az egyesület 1969-ban alakult, amikor a bálnavadászat még általánosnak számított. Az egyesület a bálnákon kívül számos fajjal foglalkozik sok különböző országban. Többek között egy olyan projekttel is foglalkoznak, amely az ázsiai elefánt megmentését tűzte ki célul. Jelenleg kb. 20000-30000 egyed él a vadonban, ám így is problémát jelent, ha az állatok elhagyják a rezervátum területét és jelentős kárt okoznak a környékbeli mezőgazdasági területeken. Az IFAW a helyi érintettek összehozásával próbálta elkerülni az esetleges támadásokat és orvvadászatot, valamint olyan alternatív növénykultúrák termesztését szorgalmazzák, amelyeket az állatok nem preferálnak vagy elkerülnek. Az IFAW a bálnák és elefántok védelmén kívül számos egyéb projektben rész vesz, például a kóbor kutyák megmentésében és fókák védelmében is. Sajnos a fókák védelménél tudták eddig a legkevesebb haladást elérni, annak ellenére, hogy ezzel a témával megalakulások óta foglalkoznak. A bálnák esetével szemben itt nem tudnak semmilyen alternatívát bemutatni a vadászat elkerülésére. A brüsszeli egyezmény és az EU tiltása ellenére évente közel 1 millió egyedet ölnek meg pusztán a szőrméjéért úgy, hogy a tetemet a helyszínen hagyják.

Az IFAW egyik legfontosabb projektje a bálnavadászat elleni kampány, amelynek egy napig mi is a részesei lehettünk. Az egyesület 1993-ban kezdte el kutatni a lehetőségeket a bálnavadászat megállítására, ám akkor senki nem hitt ebben a lehetőségben. A helyi halászok a bálnákat problémának tekintették, mivel könnyen tönkretehetik a halászhálókat. Sok Saga is említést tesz a bálnákról. A bálnák az izlandi tengeri ökoszisztémában a tápláléklánc csúcsát jelentik, a megfigyelések alkalmával extrém barátságosak és kíváncsinak mutatkoznak. Az EU ellenzi a bálnavadászatot, mindössze 3 országban legális; Izlandon, Japánban és Norvégiában. Grönlandon, Kanadában és Alaszka egyes részein legális az őslakosok által véghezvitt hagyományos úton történő vadászat, mivel ők nem kereskedelmi célokból ejtik el az állatokat, hanem önellátás céljából. A bálnák egyik ország vagy nemzet tulajdonát sem képezik. Mind az őslakos vadászoknak, mind pedig a kereskedelmi célú vadászatnak van egy kvótarendszere a fajonkénti és évenkénti kilövések számára. Az IFAW szerint a bálnamegfigyelések sokkal több bevételt hoznak a gazdaságnak, mint a bálnavadászat. Ez mutatja az is, hogy a jelenlegi megfigyelőhajókon is dolgoznak ex-halászok. Évente körülbelül egy millió turista látogat el Izlandra és ezek egy jelentős része részt vesz bálnamegfigyeléseken. A túrák során találkozhatunk hosszúszárnyú bálnával (ez a faj szeret látványosan kiugrálni a vízből), valamint a nála kisebb közönséges barázdásbálnával és két gyakoribb fajjal, a csuka- bálnával és tőkebálnával. A bálnákra potenciális veszélyt jelenthet az óceán szennyezése, valamint a nagyobb hajók közlekedése is. A bálnafélék úszás közben hangot bocsátnak ki, melynek visszaverődéseiből az környezetüket és a többi egyedet figyelik meg. A belőlük elállított bálnaolaj szolgáltatta régen Európa nagy részének közvilágítását. Izlandon 2 fajt hivatalosan vadászható: a csukabálna és a közönséges barázdásbálna. A Faxaflói-öböl egy részében tilos a bálnavadászat, ám gyakran előfordul, hogy a vadászok a határvonalon várják, hogy átússzanak a bálnák a legális vadászterületekre. Ez a különös kettősség Siggi, az IFAW munkatársa szerint csak Reykjavikra jellemző. Itt a bálnavadászat és megfigyelés közvetlen egymás mellett működik.
Az előadás során előkerült egy szintén érdekes eset természetvédelmi szempontból; egy Izlandra tévedt jegesmedve esete. Ilyen esetek ritkán fordulnak elő és a bevett szokás szerint ezeket az állatokat kilövik, mivel Grönlandról átúszva, kiéhezve érkeznek a szigetre potenciális veszélyt jelentve a lakosságra. Azonban 2007-ben a jegesmedve egy sarki rókák számára fenntartott rezervátum területén kötött ki, ahol megtalálta volna az életben maradáshoz szükséges feltételeket, illetve lehetőséget adódott az állat befogására. Az izlandi kormány nem örült az állatnak és vissza akarta küldeni Grönlandra, ám nem tudták beazonosítani melyik populációból került ide, így nem tartottak igényt az állatra. Felmerült az állatkerti befogás esete is, ám a szakemberek inkább a kilövés mellett döntöttek, mivel nem tartották humánusnak a vadállat bezárását. Mivel egyik kormány sem akarta az egyedet, kilövésre kerülhetett tisztázatlan nemzetközi helyzete miatt (Grönland rendelkezik bizonyos kilövési kvótával)…


Ahhoz hogy sikeres kampányt folytassunk, a bálnavadászat ellen az okokat kell megszüntetnünk, azaz a bálnahús fogyasztását kell lecsökkentenünk. A kampány részeként az IFAW névleges szórólapokat készített, amik valójában több nyelven elkészített képeslapok, amikkel az emberek megfogadják, hogy ne fognak bálnahúst enni és megkérik Izlandot, hogy állítsa le a bálnavadászatot. Az önkéntesmunkánk részeként a mi feladatunk volt kisebb csapatokra bontva, hogy a lehető legtöbb emberhez
juttassuk el a szervezet üzenetét, miszerint „meet us don’t eat us”, azaz találkozz velünk ahelyett, hogy megennél minket. Mielőtt nekiindultunk volna az emberek lerohanásának tisztáztuk, hogy nem válaszolunk direkt inzultáló kérdésekre, nem akarjuk az emberekre erőltetni, hogy mit egyenek és mit nem, pusztán a véleményükre vagyunk kíváncsiak a bálnavadászatról, valamint ha ellenzik, megkérjük őket, hogy írják alá a kérelmet, majd udvariasan megköszönjük a segítségüket. Továbbá fontos kiemelni, hogy munkánk során pusztán véleményeket gyűjtöttünk erre vonatozóan. A munka során 2 csoportra osztva próbáltunk információkat gyűjteni a bálnahús fogyasztási igényeikről. Érdekes tapasztalat volt, hogy a helyiek általánosságban támogatták a bálnavadászatot és elmondásuk szerint szívesen fogyasztanak bálnahúst, de ennek ellenére a többség udvariasan végighallgatta a mondandónkat. A turisták többsége is meghallgatott minket majd aláírta a képeslapokat. Összességében a megkérdezettek 45%-a (14 fő) volt a bálnavadászat mellett, míg kicsivel több (17 fő) támogatta a vadászat leállítását. A kitöltött lapokat leadtuk a bálnavédelmi központban, majd az IFAW munkatársa továbbküldi őket az illetékes izlandi minisztériumnak, hogy felhívja a problémára a figyelmet.
A nap során így bepillantást nyerhettünk a helyi bálnavédelmi tevékenységekbe és ezen keresztül a fajok védelmébe. Az előadások után is számtalan kérdés vetődik fel a bálnavédelemmel, illetve a megfigyeléssel kapcsolatban. Az IFAW nemrég tett közzé a megfigyelőhajó között egy bálnamegközelítési protokollt, ami nem csak az állatok biztonságos megfigyelését szolgálja, de megpróbálja megakadályozni az állatok szükségesnél nagyobb zavarását is. Ennek ellenére további kutatások szükségesek, hogy megállapítsák, mennyire zavarják meg a megfigyelők a bálnák természetes viselkedését. Érdekes volt ezen kívül megfigyelni, hogyan képes fejlődést elérni passzív módszerekkel, együttműködést létrehozva ahelyett, hogy agresszívan módszereket használnának a halászokkal és fogyasztókkal szemben.


6. nap, 2015.04.07.
SEEDS: 100-150 önkéntes tábor, 1200-1400 önkéntes

A mai napon Oscartól, a SEEDS alapítójától hallhattunk előadást, melyeket itteni mentorunk, Sonja egészített ki a tapasztalataival. Érdekes volt belső előadásokat hallgatni egy ekkora jelentőségű civil szervezetről, akik gyakorlatilag egy ötletet követve nulláról indultak 3 barát összefogásával. A szervezet eredeti célja a környezeti problémák kezelése volt, ám mára ez rengeteg feladattal kiegészült (kulturális programok, fesztiválok szervezése). Fő profiljuk azonban a külföldi önkéntesek fogadása, valamint izlandi önkéntesek kiküldetésének leszervezése.



Kezdetben évente 13-14 tábort tudtak szervezni nyáron, ám ez mára jelentősen megnövekedett, több mint 100 tábort szerveznek. Alapvetően 3 alkalmazottal dolgoznak, ebből csak az egyesület elnöke dolgozik teljes munkaidőben. Jelenleg minden évben 1200 önkéntessel dolgoznak, olyan népszerűek lettek, hogy minden évben 300-400 önkéntes kerül várólistára. Alapvetően kétféle önkéntest képesek fogadni: hosszú távú csoportvezetőket és rövid távú táborrésztvevőket. Legnagyobb problémát a hosszú távú önkéntesek betanítása jelenti, akik csak fél évre szerződnek, és ez alatt az idő alatt nem biztos, hogy ők is át tudják adni a hozott tudásanyagot, amivel hozzájárulhatnának a szervezet fejlődéséhez. A rövid távú önkéntesek bizonyos mértékben hozzájárulást fizetnek a szervezet költségeihez (ellátás, szállás).
A szervezet finanszírozása nagyrészt az önkéntesektől származik, mint bevétel (60-75%), valamint 30%-a EU-s és egyéb nem állami támogatásokból származik. Igen fontosnak tartják, hogy ne állami pénzekre alapozzák a fenntartásukat, hanem önállóan legyenek képesek megteremteni a szükséges feltételeket. Az önkéntesek számára tudják biztosítani a szállást és ellátást, a munkához szükséges eszközöket, valamint egyéb szabadidős tevékenységeket, melyekben Izland természeti és egyéb látványosságaiban gyönyörködhetnek. Gyakran ezek egyikét társfinanszírozásban oldják meg a küldő vagy az önkénteseket alkalmazó szervezettel. Az is előfordul, hogy ezek a szervezetek az önkéntesek teljes költségét finanszírozzák. Nagyon fontos, hogy a tevékenységük kétoldalú legyen, mivel így amellett, hogy külföldiekkel ismertetik meg az országot, lehetőséget nyújtanak olyan izlandiak kiküldetésére is, akik enélkül nem jutnának el külföldre önkéntesként.

A SEEDS elnöke nem csak lelkesen beszélt szervezetéről, hanem külön örült meglátásainknak és eddigi civil szférában szerzett tapasztalatainknak.

Késő délután a csapat egy része ellátogatott a Nemzeti Múzeumba (Þjóðminjasafn Íslands) néhány bátrabb csapattag pedig megnézte az egyedülálló „Icelandic Phallological Museum”-ot.

7. nap, 2015.04.08.
Az önkéntes hálózatok fontossága és a Landvernd

A reggelt ismét a SEEDS irodájában kezdtük, ahol tovább folyt a társalgás az egyesületről. Ezen a napon főleg a szervezeti háttérről, kapcsolatokról volt szó. A SEEDS egyik legfontosabb erőssége a kapcsolatrendszere, melyet adatbázisban tárolva folyamatosan frissítenek és aktualizálnak, hogy a lehető legtöbb kapcsolatuk aktív maradjon. Legfőbb kapcsolatuk az SCI (Service Civil International) és az EVS (European Voluntary Service), amellyel közösen önkéntes-hálózatot alkotnak, ahol főleg önkénteseket cserélnek, valamint népszerűsítik a SEEDS programjait.
A rövid távú önkéntesek küldő szervezeteken keresztül jönnek. Önkéntesek küldéséért díjat kérnek és az általuk fogadott önkéntesekre költik el ezt a pénz. A koordináló szervektől nem csak a küldést, de fogadást is elvárják. Legtöbbet küldő: Dél-Koreai partner. Tavaly 60 önkéntes izlandit sikerült kiküldeni. Az izlandiak nem otthon akarnak önkénteskedni, inkább máshova mennének mellette világot látni, ebbe a SEEDS-eek bevallása szerint érdemes lenne több energiát fordítani, hogy növeljék a helyiek aktivitását saját hazájukban. 50 hosszú távú önkéntest fogadnak átlagosan évente. Legfontosabb két magyar partnerük: Egyesek Ifjúsági Egyesület és Útilapu Hálózat.

Az iroda után meglátogattuk a Landvernd (Icelandic Environmental Association) irodáját, ahol előadást hallgattunk a fő tevékenységeikről. A Landvernd-t 1969-ben alapították, egy non-profit civil szervezet, amely környezeti problémák megoldásával foglalkozik. Alapvetően a tagok részvételén és aktivitásán keresztül szerveződik, úgymond „esernyőszervezetnek” tekinthető, ami azt jelenti, hogy sok kisebb szervezetet összefog és koordinál a nagyobb hangvételű projekteknél. A nagy támogatói létszámnak köszönhetően nem szorulnak állami támogatásra. A megválasztott testülete 10 főből áll, emellett 6-7 alkalmazottal rendelkeznek és önkéntesekkel. Minden évben 3-5 gyakornokot fogadnak, leszerződtek szakmai gyakorlatokra az izlandi egyetemmel. Az éves bevételük eléri a 400.000-500.000 eurót. A szervezet fő célja, hogy aktív részvételt váltson ki a lakosokból környezeti neveléssel. Fő projektjeik a következő témákat érintik: természetvédelem, környezeti nevelés, környezetgazdálkodás, klímabarát városok és zéró hulladék- ennivaló pazarlás. Természetvédelmi tevékenységük az izlandi Közép-felföld térségére fókuszál, amihez hozzátartozik a Myvatn-tó és a
Laxá folyó is. Ezen a területen talaj, vegetáció és vízbázis védelmével foglalkoznak, valamint az érzékeny geotermikus területeken a turizmus negatív hatásainak csökkentésével. Különböző korosztályok környezeti nevelésével foglalkoznak óvodától az egyetemi korig, főleg tengerpartok és tengeri élővilág megismertetése a céljuk. Környezetgazdálkodási programjuk is ezekre a területekre fókuszál, valamint az önkormányzatok klímabarát politikájával és a környezeti problémák helyi megoldásával. A klímabarát város kezdeményezésükkel megpróbálják legalább 2%-kal lecsökkenteni a helyi települések széndioxid emisszióját. A zéró hulladék koncepciójuk főleg az élelmiszer pazarlását ellenzi, célközönségük javarészt éttermek és bevásárló központok.


8. nap, 2015.04.09.

A mai napot egy laza sétával kezdtük a Vatnsmyrin természetvédelmi területen, ami egy kicsinyke rezervátum Reykjavik szívében. A területet korábban egy elhagyott park volt, nem használta senki, csak a helyi madarak, ám a terület kezelésének hiánya miatt ők is kezdték elhagyni a területet. A terület ekkorra már igen leromlott állapotba került, azonban kitartó kezelési munkákkal, jelentős mennyiségű föld elhordásával és az invazív fajok kiirtásával (mezei aszat, csillagfürt és zamatos turbolya) sikerült valamennyire helyrehozni. A területet jelenleg az egyetem és a minisztérium közösen kezeli. Továbbá feltöltöttek pár kisebb tavat és építettek egy menedék kuckót a madarak számára. A területen főleg különböző récefajokkal és nyári ludakkal találkoztunk. A rezervátum központjában található a Nordic House kulturális központ, ami az
Északi Országok tanácsa alapított 1968-ban, különböző kulturális rendezvényeknek és kiállításoknak ad otthont. A kinti területen található egy tanösvény, ami a madarakat és vonulásukat mutatja be évszakokra lebontva.

Ezután könnyű ebédet fogyasztottunk el a SEEDS központjában, majd indultunk a kikötőbe, felszálltunk az Andrea nevű hajó fedélzetére és nekiindultunk az óceánnak abban a reményben, hogy a tiszta időben megfigyelhetünk pár bálnát is. Sajnos a kezdeti öröm hamar elmúlt, amikor a magas hullámok a társaság felénél tengeri betegséget okozott. A megpróbáltatások ellenére mindenkinek sikerült megfigyelni a közelben elhaladó csukabálna kilátszó hátuszonyát, valamint új barátra tettünk szert a tengeri betegek ellátását végző személyzettel. A hajókázás közben pehelyrécéket és egy szulát is sikerült látnunk.

Ezután mindenki nagy örömére visszatértünk a szárazföldre és amint rendbeszedtük magunkat elindultunk egy kis történeti városnézésre Reykjavíkba Sonja és Linda vezetésével. A helyi hiedelmekkel is megismerkedtünk, valamint a városházára is ellátogattunk.

Ma estére időzítettük a táborokban hagyományosan megrendezett Nemzetközi vacsorát. Sajnos szembesülnünk kellett vele, hogy az általunk tervezett „A” terv szerinti mákos gubához, valamint a „B” terv szerinti túrós csuszához sincsenek megfelelő alapanyagok Izlandon, kénytelenek voltunk azt használni, amit a hűtőben találtunk, így tengeri halat készítettünk Rácz módra, amit pálinkával öblítettünk le.

A jó hangulatú beszélgetős este után felkerekedtünk a tiszta esti időben és felsétáltunk a közeli dombra, ahol megfigyelhettük a csodálatos Északi Fényt. Az Aurora előrejelzés szerint a kilences skálából „csak” ötös erejű volt a jelenség, a fényszennyezéssel erősen terhelt fővárosból viszont még így is jól meg lehetett figyelni.


9. nap, 2015.04.10.

A mai napot egy kis utazással kezdtük, elbuszoztunk a Bakkatjörn tóhoz, ami egy igazi madárparadicsom. Ornitológus vezetőnk – aki a Fuglavernd elnevezésű izlandi madárvédelmi szervezet tagja – segítségével számos madárfajt figyelhettünk meg: csigaforgatókat, aranyliléket, örvös ludakat, fütyülő récéket, tengeri partfutókat, nagybukókat és számos sirályfajt is. A séta alatt a madarak élőhelyéről és azok veszélyeztető tényezőiről beszélgettünk.

A frissítő séta után visszatértünk a szállásunkra, ahol a táborvezetői képzés health and safety fejezetéhez érkeztünk. Sonja a témában interaktív előadást tartott; közösen vitattuk meg, milyen feladatok hárulnak a táborvezetőre e téren. A vezető mindent megtesz annak érdekében, hogy a résztvevők szellemileg, lelkileg, testileg egyaránt jól érezzék magukat a tábor ideje alatt. Az általános biztonsági előírásokon túl a megfelelő információátadás, a konfliktushelyzetek érett kezelése, a kockázatokra való figyelemfelhívás, a barátságos légkör megteremtése, az unalom és rosszkedv elűzése mind-mind alapvető táborvezetői kötelesség. A nap fénypontjaként a Bee Gees „Stayin’ alive” című számára élesztettünk újjá egy barna párnát, majd egymást helyeztük stabil oldalfekvésbe.

Az előadás után bérelt autónkon hétvégi kiruccanásra indultunk. A pár órás utazás során szembesültünk az izlandi időjárás szeszélyességével és kiszámíthatatlanságával, miközben alámerültünk a Reykjavík-on (városon) túli vidéki izlandi táj lehengerlő szépségében. Meghökkentő, felfoghatatlan, kegyetlen egy magyar tájhoz szokott szemnek. Nincs ember, csak a Természet a maga vadságával, tisztaságával, csöndjével. A tapasztaltak tükrében már nemcsak értettük, hanem át is éreztük a Landvernd Környezetvédelmi Szervezet állhatatos természetvédő munkáját. Úti célunk az Eldborg kráter lábánál található aprócska tanya volt (Snorrastadir), ahol az éjszakát töltöttük. Amíg a lányok kinyújtóztatták a lábukat a faház előtti kinti termálvizes medencében, addig a fiúk nekivágtak az úgy nevezett „Tűzkastély” kráter meghódításának. Az Eldborg 50 méter mély krátere körülbelül 5000-6000 évvel ezelőtt keletkezhetett, amikor utoljára kitört a vulkán.


10. nap, 2015.04.11.
Utazás a Föld középpontja felé

Egy korai kelés és frissítő reggeli séta után úgy döntöttünk nekivágunk a Snaefellsness félsziget felfedezésének. Első megállónk Ytri Tunga volt, egy ajánlott fókamegfigyelő hely, ahol 10 perc kitartó fagyoskodás után láttunk két borjúfókát. Egy kis nézelődés után indultunk tovább.

Következő megállónk a Holaholar krátercsoport volt. A nagy szél ellenére sikerült felkapaszkodnunk az egyik kráter tetejére, ahol fantasztikus kilátás nyílt a krátercsoportra, valamint a félsziget belső hegységére. Sajnos a hiedelmekkel szemben egyetlen elffel sem találkoztunk…

Egy hosszú és köves tengerparti úton elutaztunk az Öndverdarnes szikláihoz. A sziklákra érve festői táj látványa tárult a szemünk elé, a tengerbe nyúló sziklaormokkal, köves tájjal, világítótoronnyal és kápolnával. A sziklák délebbi része „Fekete Egek” néven ismert, ahol a hajók rendszeresen zátonyra futottak. A lávaköves mező elképesztő formákat öltött. A sziklákról sikerült megfigyelnünk néhány szulát, kormoránt és számos sirály fajt.

Útközben elhaladtunk a 700.000 éves Snaefellsjökull sztratovulkán, a félsziget névadója mellett. A Snaefallsjökull nevű nemzeti park is itt terül el, valamint Jules Verne „Utazás a Föld középpontja felé” című művét is ez a terület ihlette. Utolsó megállónk Gundalfjördur falva volt. A falu mellett található a Kirkjufell, azaz „Templomhegy”. Szerencsés napokon az orkák is láthatóak az öbölben.


11. nap, 2015.04.12.
Az Arany Körút

Korai kelés után összeszedelődzködtünk és elindultunk vissza a szállásra. Mivel időben visszaéreztünk Reykjavíkba, így volt időnk lenézni a helyi bolhapiacra, a Kolaportidra. Ebéd után ismét egy buszos túrára indultunk a SEEDS munkatáraival. A mai napra tartogatták a híres Arany Körút megtételét, ami Izland leglenyűgözőbb látványosságait tartalmazza. Első állomásunk a Kerid vulkanikus formáció volt, egy robbanásos vulkán, melynek kráterében egy tó található. A vulkán sziklái közt a helyi madárvilág különlegességét, a kis sólymot is sikerült megfigyelnünk.
Ezután a Gulfoss, azaz az Arany vízesés következett, amivel a helyiek Európa legnagyobb vízeséseként kérkednek, ami igazából Svájcban található. Ennek ellenére mindenkit lenyűgözött a hatalmas vízesés látványa. A vízesés megléte egy helyi asszonynak köszönhető, aki megakadályozta, hogy a folyóra vízerőművet építsenek és ezzel tönkretegyék a természetes látképet.

Harmadik megállónk a méltán híres Geysír geotermikus terület volt. Itt található a Strokkur gejzír is, ami körülbelül 5-7 percenként kitör és közel 30 méter magas vízoszlopot bocsájt ki. Érdekes volt megfigyelni, hogy az érzékeny geotermikus területeket csak egy alacsony korlát védte a turisták rongálásától, valamint a turistákat ugyanez az égési sérülésektől. Ezeken a területeken a víz hőmérséklete elérheti a 80-100 fokos hőmérsékletet, ami komoly sérüléseket okozhat az óvatlan turistáknak. Szerencsére mi megúsztuk ép bőrrel a találkozást.

A nap utolsó állomása a Thingvellir Nemzeti Park területén található az Althing, az ország első parlamentje a Lögberg, azaz Törvényszikla lábánál. A nemzeti park területén igen látványosan figyelhető meg az eurázsiai és észak-amerikai kőzetlemez találkozása. A két divergáló kőzetlemez évente kb. 2,5 cm-t távolodik, ezzel háború nélkül növelve Izland határait… A szikla lábánál látható a Thingvallavatn-tó, Izland legnagyobb természetes tava. Sajnos a kilátásban nem tudtunk sokáig gyönyörködni a közelgő hóviharnak köszönhetően. A túra végén megállapítottuk, hogy ezt a körutazást tényleg minden izlandi turistának érdemes végigvinnie.


12. nap, 2015.04.13.
Erdészet a fátlan szigeten

A mai napot egy rövid utazással kezdtük Mógilsá erdőrezervátum területére, ahol egy erdészeti kutatóközpont található egy kisebb erdővel. A programot előadással kezdtük, amit Adalsteinn Sigurglirsson tartott a kutatóközpontban, ahol Izland egyetlen erdészeti témájú könyvtára található. Mint megtudtuk, Izland Európa legkevésbé erdősült országa, így felmerül a kérdés, mégis miért foglalkoznak ennyit az erdészettel?

Izland vegetációja igen szegényes (470 növényfaj található a szigeten), alacsony a növények diverzitása. Az ország területének közel 40%-a kietlen pusztaság, javarészt a Felföld területén. Óceáni éghajlata miatt igen kevés különbség van az évszakok között. A meglévő vegetáció főleg az óceán által szállított propagulumoktól, valamint a madarak és szél szállításától származtatható. A 9. században a terület 25-40%-án még erdő volt, az elmondás szerint ekkoriban Izlandot „erdők borították a parttól a hegyekig”. A 10-11. századra azonban ezeket a területeket feltörték mezőgazdasági földeknek. Jelenleg az ország kevesebb mint 1%-a erdőterület. Továbbá jellemző volt a túllegeltetés az amúgy is könnyen erodálódó vulkanikus, N-szegény talajon. A helyzetet tovább nehezítette a később megjelenő gyáripar faigénye. A sziget ismert őshonos fafajai nyár és kőris fajok. Az őshonos erdők nagy része 2 m magasság alatti, innen származik az a vicc, hogy ha eltévedünk egy izlandi erdőben nincs más teendőnk, csak felállni.

Izlandon az erdészettel először 1899-ben kezdtek el foglalkozni, 50 évbe telt mire az erdészek kitartó munkájának köszönhetően bebizonyították, hogy Izlandon is képesek erdőket létrehozni. Az erdészet megítélése máig ellentmondásos. Az ültetett fafajok legnagyobb részben különböző nyárfa hibridek, valamint Alaszkából származó egzotikus fajok. Sokan máig tartanak attól, hogy az ültetett fafajok invazívvá válnak a szigeten, sokan ellenezték a Thingvellir Nemzeti Park erdősítését különböző fenyőfajokkal. Az erdők telepítését magángazdálkodóknak különböző anyagi és alapanyag támogatással próbálják népszerűsíteni. Mógilsá területén kutatják az erdők ökológiáját, klímaváltozás hatásait, továbbá foglalkoznak genetikai források előállításával, fák szaporításával is.

Az előadás után körbejártuk az intézet körüli kis erdőt és rövid biztonsági felkészítés után munkaruhába öltöztünk és nekiláttunk a különböző erdészeti munkáknak. A többség faanyag rendezésével és elhordásával foglalkozott, de a vállalkozó szelleműek segíthettek a fa aprításában, valamint egy használaton kívüli kerítés elbontásában. A friss hóban jól esett a kinti munka és a kötetlen beszélgetés az erdészekkel.


13. nap, 2015.04.14.
Izlandi Természettudományi Múzeum és végszó

A mai napot egy kis utazással kezdtük, Sonja elvitt minket a Természettudományi Múzeum épületéhez, ahol Transti Baldursson, az Ökológiai Tanácsadó Intézet igazgatója tartott előadást a múzeumról. A 2010-ben épült modern épület a Környezeti Erőforrások Minisztériuma alá tartozik, 45-55 fő dolgozik itt teljes munkaidőben, valamint 10-en részmunkaidőben. Az itt zajló botanikai, zoológiai, erdészeti és talajvédelmi kutatásokon kívül nemzetközi együttműködéssel és adatbázisok kezelésével is foglalkoznak. Kiemelt programjuk a madárgyűrűzés, valamint élőhely- és geológiai térképek készítése.

Izland viszonylag fiatal szigetnek számít, ezzel magyarázható az alacsony biodiverzitása. A szigeten 73 féle madár és mindössze egyetlen őshonos emlős található. A múzeum alapvetően 5 fő gyűjteménnyel rendelkezik; kőzet-, kövület-, állattani- és botanikai meg gombagyűjteménnyel. Ezek két típusba sorolhatóak: száraz és vizes gyűjteménybe. Jelenleg fő projektjük egy komplex élőhelytérképezés, melyet 2012-ben kezdtek és várhatóan 2016-ban végzik el Izland teljes területére.


Előadónk az izlandi természetvédelem kialakulásáról is beszélt nekünk, ami 1856-ban kezdődött az első természetvédelemmel kapcsolatos törvény bevezetésével. Ekkor nem tudományos alapon védték a természeti értékeket, hanem szépség alapján. Izlandon 4 nemzeti park található: Jökulsárgljúfur Nemzeti Park, Skaftafell Nemzeti Park, Snæfellsnes Nemzeti Park és Thingvellir Nemzeti Park. Itt a területek védetté nyilvánítása után a tulajdonos nem részesül semmilyen kompenzációban, ugyanakkor ha olyan védett látványosság található a földterületén, a tulajdonosnak jogában áll belépődíjat szedni annak megtekintéséért. Az izlandi védett területek különleges helyzetben vannak, a védett területek nagy része lakatlan. A fő problémát rájuk nézve a gondatlan turisták, illetve a turizmus jelenti.

A szállásra visszaérve egy gyors ebéd után belekezdtünk az utolsó előadásokba. Miquel tartott nekünk egy előadást a fényképezés alapjairól, melyből megtudhattuk, hogy a tábor során készített dokumentációs képeknek sem kell unalmasnak lenniük. Ezután Izland invazív fajairól hallhattunk előadást. A szigeten a legnagyobb probléma egy csillagfürt faj, de ezen kívül terjedőben van az erdei turbolya is. Állatok közül az amerikai nyérc és patkány terjedése a legjelentősebb. A környezetvédelemért felelős minisztérium kampányt indított az invazív tájidegen fajok térhódítása ellen, felhívja a lakosság figyelmét a potenciális veszélyekre.

Utoljára még átvettünk néhány csoportértékelő és búcsúzó feladatot. Először újra átvettük egy jól szervezett tábor szerkezeti felépítését, majd jókat nevettünk a SEEDS eddigi valós tapasztalatai alapján megtörtént konfliktusokon. A nehézségek kezelésén kívül több módszert is elsajátítottunk arra, hogyan tudjuk értékelni a táborokat. Végül nem maradt más hátra mint az utolsó csoportképek elkészítése, megköszönni a szervezők kitartó munkáját, elbúcsúzni az új barátoktól és összepakolni magunk után.




14. nap, 2015.04.14.
Hazatérés

Korán reggel keltünk, kitakarítottuk a lakást és csomagoltunk némi élelmet magunknak, majd Elza társaságában elindultunk a keflavíki repülőtérre. Itt derült ki számunkra, hogy a szuvenírnek vásárolt Skyr egy részét nem vihetjük fel a kézipoggyászunkban a repülőre, ezért rendeztünk egy második reggelit.

London Luton-ban volt az átszállásunk, itt több mint hat órát vártunk, amíg felkészültünk a Zöld OT-n való előadásra és összeszedtük az izlandi tapasztalatainkat. A hat óra jó volt arra, hogy letisztult gondolatokkal („take home message”) készülhessünk a leendő hallgatóságunk számára. Budapestre éjféltájban érkeztünk, innen már mindenki külön utakon tért haza.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Powered by Supremo Hosting
Top UK Bookmakers b.betroll.co.uk betfair
How to get bonus http://l.betroll.co.uk/ LB