A legtöbb városi parkban költenek macskabaglyok, vagy erdei fülesbaglyok. A fiókák a kikelést követő hetekben kimásznak a fészekből, és a környező fákon szóródnak szét. Ennek egyik oka, hogy így a ragadozók nem tudják elpusztítani az egész fészekaljat. A másik fontos dolog, hogy a fiatalok ágról-ágra ugrálva gyakorolják a repülést, erősítik izmaikat. A szülők ekkor még folytatják az etetésüket. Hogy megtalálják őket, a fiókák éjszakánként hangos sipító hangon koldulnak élelem után. Általában csak ilyenkor szerzünk tudomást arról, hogy baglyok költenek a közelünkben. Ahogy a fiókák erősödnek, ügyesednek, ők maguk is próbálnak vadászni, de a szülők mindaddig folytatják az etetésüket, amíg azok éles hangjukon ezt kérik.

Fontos tehát, hogy ha egy kisbaglyot találunk az egyik fa tövében, és egészségesnek látjuk, a legjobb számára amit tehetünk, hogy feltesszük egy ágra, amit elérünk. Az este leszállta után megpróbál majd feljebb jutni, és így a szülők is folytathatják az etetést.

Gyöngybaglyok esetében a fiókák általában már röpképesen hagyják el az odút. Ha a földön találunk egy gyöngybagoly fiókát, és még láthatóan röpképtelen fióka (sok fehér pehelytoll, az öregekre jellemző tollazat még nincs meg) akkor vissza kell helyezni az odúban. Ilyen helyzetben sokszor egyértelmű, honnan származik a kismadár, mivel egy templom vagy egy mezőgazdasági épület aljában találjuk meg. Keressük meg a fészket, és helyezzük vissza oda a madarat!