Az erdei fülesbagolyról

Az erdei fülesbagoly (Asio otus) a hazánkban előforduló bagolyfajok közül a leggyakoribb. Telente gyakran behúzódik az emberi településekre, és ott nagyobb csapatokba tömörülve tölti a nappali órákat fenyőfák, tuják sűrű ágai közé bújva. Olykor azonban nyírfák, hársfák csupasz ágain is megfigyelhetőek.

Az erdei fülesbagoly jellemzése

Hossza 31-37 cm, testtömege 220-370 g, szárnyfesztávolsága 86-98 cm. Közepes nagyságú madár, a macskabagolynál valamivel kisebb termetű. Hasonlít a réti fülesbagolyra. Döntően szürkés, barnás tollazatú. Farktollai sűrűn, finoman sávozottak. A karevezők végén nincs fehér szalag, mint a réti fülesbagolynál, melynek farktollain széles sávozás van. Hosszú tollfülei udvarláskor, megriasztva, vagy rejtőzködés közben jól láthatóak, nyugalmi állapotban észrevétlenek. Szárnya hosszú, viszonylag keskeny. Röpte elég lassú, csapongó, gyakran siklik. Szeme narancsvörös. A nemek hasonlóak, a hím valamivel kisebb és világosabb, mint a tojó. Viszonylag halk madár. Nászhangja mély „húú”, melyet a nászidőszakban 2,5 másodpercenként hallat, de csak halkan. A fiókák eleségkérő „pí-í” hangja viszont hangos, akár 1 km-ről is hallható.

Elterjedése

Európában, Ázsiában, Észak-Amerikában és Afrika északnyugati részén költ.

Magyarországi elterjedése

Az erdőkkel, ligetekkel, nyíltabb területekkel mozaikos élőhelyeken telepszik meg. Hazánk sík és dombvidéki területein általánosan elterjedt. A magasabb középhegységek zárt összefüggő erdeinek csak a szélein fordul elő.

Állománynagyság

Európai fészkelőállományát 200 ezer és 1,2 millió pár közé teszik. Hazánkban 6-12 000 párra tehető a költő állomány nagysága, mely stabilnak mondható.

Fészkelés, szaporodás

Fészket nem épít, Leggyakrabban varjak, szarkák, egerészölyvek elhagyott gallyfészkét foglalja el, de megfelelő fészek hiányában megtelepszik faodvakban is. Ritkán a földön is megpróbálkozik a fészkeléssel. Évente egyszer költ. A párba állás akár már február elején megkezdődhet, az első tojást általában március közepén, áprilisban rakják le, de a városban költő urbanizálódott pároknál előfordulhat, hogy ennél sokkal korábban, már februárban teljes a fészekalj, ami átlagosan 5-6 tojásból áll, de ezt a zsákmányállatok sűrűsége nagymértékben befolyásolhatja (3-8 tojás). Az első tojás lerakása után megkezdődik a kotlás, melyet csak a tojó végez, közben a hím hordja a táplálékot. A fiókák 25-30 napi kotlás után vakon kelnek ki a tojásból. Teljes röpképességük elérése előtt, kb. 20-24 napos korukban szétmászkálnak a fészek körül, és jellegzetes sivító hívó hangon kérik szüleiktől az eleséget.
Hazai állománya nem vonul. Télen nagyobb csapatokba verődve gyakran a településekre is behúzódva keresnek megfelelő alvóhelyet, melyhez aztán hűségesen ragaszkodnak.

Táplálkozás

Elsősorban rágcsálókat, ezen belül is főleg pockokat zsákmányol, emellett az egerek és énekesmadarak is szerepelnek étlapján, érdekes módon azonban cickányt meglepően ritkán fog. A madárzsákmányolás elsősorban a hideg, havas időszakra és a kisemlősökben szegény évekre jellemző. Naponta átlagosan 4-5 kisemlőst fogyaszt el.

Védelme

Állománya stabil. A szakszerűtlen dúvadirtás során a szarka és varjúfészkekben megtelepedő baglyok és egyéb ritka ragadozó madarak (kékvércse, vörös vércse) is gyakran válnak a puska áldozatává, amikor a vadászok „szétlövik” a fészket azért, hogy a kártékonynak vélt varjúféléket kiirtsák. Olykor a télen összegyűlő madarakat is az értelmetlen pusztítás fenyegeti. A fészek elhagyása után még röpképtelen fiókák gyakran esnek a nyest, róka vagy a héja áldozatává.
Költőhelyek hiányában könnyen telepíthető mesterségesen is, különösen a telelőhelyek környékén. Fontos, hogy a téli időszakban a nappalozó helyen összegyűlő madarak nyugalmát biztosítsuk.

Védett madár! Természetvédelmi  eszmei értéke 50 000 Ft.

kép forrása: https://www.bnpi.hu/msite/194/f2664331f957fbec37fd5bfb01a3bb41.jpg